Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

letöredezett agyagdarabok, feljebb pedig (10., 11. sz.) edénytöredékek díszítésekkel és különböző alakú fülekkel. A most következő fatáblán különböző agyag-gyűrük, karikák, de különösen sok agyag-gúla van felaggatva. A közönséges nép szerszámaival való összehasonlításból megállapították, hogy ezek részint a hálót lesülyesztő nehezékek, részint a szövőszékre akasztott súlyok voltak. íme az ősember foglalkozása a halászaton és vadászaton, szerszámainak elkészítésén kívül a szövészetre is kiterjedt, a mit bizonyítanak a szomszéd szekrényben (13 —15. sz.) bemutatott agyag-gyöngyök is. Nem egyebek ezek orsóknál, de ékszerként is használták őket. Figyelemre méltó egyik-másiknak díszítése. Menjünk tovább, hogy megismerkedjünk a különböző agyagedényekkel. Az ablak melletti szekrény (16—18. sz.) alsó részében kisebbnagyobb poharakat találunk. Feltűnő egyiknek-másiknak csúcsos feneke. Hogyan állították ezeket meg? Vagy belemélyesztették a porhanyó talajba, vagy pedig a mellettük látható agyag-gyűrükbe helyezték őket. A gyűrűk közelében agyag-kanalak, kanálként használt kagylóhéj, melyet e végből hasított fába erősítettek, továbbá tűzkotró és egy fésüforma agyageszköz van kiállítva, valószínű a pozdorját fésülték ki vele a kenderből. Ugyanitt két henger alakú pohárka is van még, felső peremén kis fülekkel, melyekbe fonalat húztak és az edénykét oldalukra kötötték. Az utolsó sorban elhelyezett edénytöredékek tulajdonkép edénylábak. Ép állapotban felső végükhöz egy tál volt oda tapasztva és ezek az u. n. talpcsöves edények, az őskor legjellemzőbb edényei. Az ablak közötti szekrényekben (19—20. sz.) a födőket és nagyobb fajta házi edényeket tanulmányozhatjuk. Felül egy közönséges fazekat és egy keskeny fenekű tálat látunk körömmel készült, rovatos dísszel, lent pedig csonkakúpalaku edényeket. A legkisebben köröskörül reá rakott szalagdísz húzódik köröm-benyomásokkal, míg a másik kettőt az oldalukon levő bütykök teszik felismerhetővé. Ugyanitt két edénynek fülére hivjuk fel a figyelmet. Az egyiknek, mely teljesen ép, madárcsőrre emlékeztető füle van, a vele átellenben levőn pedig az az érdekes, hogy fülei függélyesen vannak átfúrva. Ott, a hol e fülformák előfordulnak, biztos, hogy kőkori telepre akadtunk. Ne mulaszszuk még el a középre állított magasabb vízmerítő edény megszemlélését, melynek alakja, fülei, ütközői egyaránt érdekesek. A fal mellett még a 21—23. sz. szekrény megtekintése van hátra. Benne egy tálban őskori telepen talált pörkölt árpa, egy nagyon kezdetleges agyagtál és födő fülek vannak kiállítva. Most pedig álljuk körül a szoba közepén felállított őskori tűzhelyet. A hatalmas agyag-gúlák (tűzkutyák) fölött vízforraló edény van. A fazék alatt a 2