Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

Mócs Szaniszló, dr.

rosszabbodott állapota, hogy a most múló év febr. 10-én vesebajának gyógyítása végett Berlinbe ment. Itt febr. 20.-án veseoperációnak (nephrotomia) vetette magát alá, amely azonban közvetve halálát okozta. (Febr. 24.) Amiért soha sem tudott lelkesedni: német földön, Berlinben (Weissensee-Kirchhof E 25. sor 36. sz.) van eltemetve. Olyan szomorú, olyan magános a sírja! Volt-e, ki könyüt ejtsen rája? Lesz-e, ki közülünk meglátja? Ott a messze idegenben van-e, ki a férfikora legszebb idejében elhúnyt magyar cisztercitáról emlékeznék? Virágot vájjon visz-e valaki ennek a lelkes embernek a sírjára, ki pedig a szép érzéseknek annyi bimbaját fakasztotta az ifjúságban ? Sírkeresztjére nem fonhatunk koszorút, sirhalmára nem szórhatunk szegfűt, nefelejtset, de emlékét, melyet tisztelői és jóbarátai neki a Mecseken állítani szándékoznak, édes emlékét, melyet jóságból és szelidségből ő maga mintázott ki lelkünkben, mindig körül fogják ölelni visszasíró szívünk legharmatosabb virágai : a szeretet rózsája s a fájdalom gyöngyvirága. Az örök világosság fényeskedjék neki!