Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

R radioaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk. Irta : Hang Dániel, dr. Alig pár éve Becquerel és Curie asszony felfedezésének az uránium és rádium keltette sajátságos sugárzásokról, s már is nagy tudományos irodalom keletkezett, amely egyrészt a világ minden részében folytatott vizsgálatok eredményeit tartalmazza, másrészt pedig az elméleteket foglalja magában, amelyek részben a régieken felépülve, részben pedig azokat megváltoztatva új világosságot hívatvák vetni a még mindig oly rejtélyes szerkezetű anyag belső természetébe. Jelen soroknak célja e nagy irodalomnak azon részéből, mely rendelkezésemre állott, összefoglalni a rádióaktiv anyagok eddig feltárt sajátságait s az ezek magyarázatára felállított elméleteket. A hazai természettudományi folyóiratokban megjelent e tárggyal foglalkozó értekezéseken kivül felhasználtam a «Nature» folyóirat 1903. és 1904-iki évfolyamát, O. Lodge: -Modern views on Matter» c. felolvasását, az • Encyclopaedia Britannica» legújabb kiadásának «Elektricity» cikkét, főképen pedig Rutherford, montreali tanár, legújabban e tárgyról megjelent kimerítő «Radioactivity c. munkáját. (Megjelent 1904-ben a cambridge-i egyetemi nyomdában.) I. A rádióaktiv anyagok. 1. A rádióaktivitás felfedezése. Közvetlenül Röntgen X sugarainak feltalálása után számos vizsgálódó kezdte kutatni, vájjon nincsenek-e a természetben olyan testek, a melyek ezekhez hasonló sugarakat bocsátanak ki a fémeken s más a fényre nézve átlátszatlan anyagokon való áthatoló képességgel. Ily sugárzásokat első sorban fluoreszkáló és foszforeszkáló anyagoktól vártak. E téren első fontos feldezés 1896. februárjában H. Becquerelé volt, aki úgy találta, hogy egy uránium só oly sugarakat bocsátott ki, melyek hatással voltak fekete papirba csomagolt fotográf-lemezre. E sugarak egyúttal képesek voltak vékony fémlemezeken s más a fénynek átlátszatlan anyagokon keresztül menni. Kiderült, hogy e