Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

9 kozásokban, a legvérengzőbb csata hevében is ráérnek a kérdéshez nem tartozó történetek elmondására (Nestor beszéde), egész családfák levezetésére (Glaukos és Diomedes találkozása). Láthatjuk ezt egyszerűbb elbeszélő költőinknél is; Gyöngyösinek mindig kerül jó alkalma, hogy Murány ostromának elbeszélésében elmondja egyúttal a görög mythologia hőseinek és hősnőinek történetét is. Mások megmaradnak ugyan a fölvetett kérdés határain belül és nem rángatnak elő a tételt legalább is nem érintő dolgokat, de a tételhez tartozó adataik közül nem tudják elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől, a fontosat a kevésbbé fontostól. Ezért sohasem ütnek a szög fejére, hanem úgy írják le a dolgot vagy eseményt, a mint az szemléletüknek tárgyát képezte. Ezért igen sok héjat kell beszédökből kihámozni, mig egy kis élvezhető magra akadunk; háromannyi lényegtelent előadnak, míg egy kis lényegesnek is sora kerül. És, ha az előbbi pontban jellemzetteknek beszéde, kik bár a kérdéshez nem tartozó, de érdekes és szép dolgokat adtak elő, kifárasztotta figyelmünket, ezeknek előadása már türelmetlenné tesz. A mint -Toldi szerelmében« az ifjú Bencze beszédét Örzse ismételten kénytelen megszakítani, hogy amaz elbeszélésében a lényeges dolognak, Toldi sorsának elmondására térjen : „Jó, jó!" nevet Örzse, „nem az itt a kérdés!" Látszott, a vitéznek hogy ez a szó sértés. Többi viselt dolgát elnyelte morogva, Azután meg szóllott újra beléfogva. Örzsike mégegyszer a szavába vágott: „Elhiszem, ifjú hős, nagy daliaságod; De Toldi felől szólj: hova lett, hol vált el?" Mire Bencze kissé bosszúsan kiált fel: „Ejnye, hiszen mondom; arra jövök épen . . ." Mások ellenben a lényeges dolgokat sorolják ugyan el, de ezek közöl egyes mozzanatokat, a melyeket vagy jobban értenek, vagy jobban szeretnek, nagyon előtérbe tolnak a többi rovására; azokat tüzetesen kidolgozzák, és aránytalanul a többi fölé helyezvén egyes részleteket, az egésznek összhangját megbontják. Mint Horatiusnak szobrásza, a ki a hajszálakat és a körmöket hűen és pontosan kidolgozta, de a műnek többi része gyenge kivitelű volt: Aemilium circa ludum faber unus et ungues Exprimet et molles imitabitur aere capillos. Infelix operis summa, quia ponere totum Nesciet. Horatius: Ars. poét. 32.