Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

8 kosság; ezért egyesek beszéde vagy írásbeli előadása, gondolataik kúszáltsága és rendezetlensége miatt fárasztó, sőt érthetetlen. Ha nem is említjük a kellő anyaggyűjtés hiányán alapuló kertelést, midőn sokan beszélnek üresen, tartalom nélkül, «ut aliquid dixisse videantur», a kellő ismeretanyaggal rendelkező egyéneknél is gyakoriak a pusztán a gondolatok helytelen elrendezésén alapuló hibák. így igen sokan, a kik a kellő ismeretanyagnak birtokában vannak is, gyengék a) az anyag megrostálásában, h) a megrostált anyag elrendezésében. a) ugy az Igen sokan ugyanis valamely kérdés tárgyalásakor nem képesek rostálásában^ismeretük anyagát megrostálni az illető kérdés közelebbi szempontjának és tárgyalásuk czéljának, az alapeszmének tekintetében. Hanem mindent, a mit csak azon kérdésről tudnak, akár szükségesek a közelebbi szempont és czél tekintetében, akár nem, nagy buzgón fölsorolnak. Ezáltal természetesen beszédük fonalát töredezetté, darabossá, ki-kizökkenővé, terjengőssé és így fárasztóvá teszik. Látjuk ezt a térbeli dolgok leírásában különösen a természetrajzi, földrajzi, etlinographiai irók munkáiban és az útleírásokban. Ezekben igen gyakran a tételt, hogy miről is akarnak beszélni tulajdonképen, már nehéz meglelni ; így természetesen az egység sem igen található meg. Beszélnek egy fölvetett kérdés ötletéből, »de omnibus et de quibusdam aliis rebus«, a melyek magukban véve szép és fontos dolgok, de a kérdés közelebbi szempontja tekintetéből nyugodtan elhagyhatók ; egy növénytelep leírásában ott találjuk a tulajdonos családi viszonyait, az útleírásban az illető nép történetét, a táj képének festésében a táj megtekintésekor elköltött lakomának lefolyását, a fűtés módjainak elsorolásánál a szén eredetét, a bányák ismertetését. Nem is oly régen dívott e nemű tankönyveinkben Szeged leírásánál a paprika növénytani tárgyalása, és az ehhez hasonlók. — Az időbeli dolgok leírásánál, az elbeszélésekben, ép oly gyakori a kérdéshez szorosan nem tartozó eseménymozzanatok, kitérések közbeékelése. Minthacsak attól félne az elbeszélő, hogy a kérdés szorosan vett körén kívül eső eseményekről tudása kárba vesz, siet azokat is értékesíteni, akár megfelel a tétel szempontjának, akár nem. Mint Horatius is említi: Inceptis gravibus pleramque et magna professis Purpureus, late qui splendeat, unus et alter Adsuitur pannus: cum lucus et ara Dianae Et properantis aquae per amoenos ambitus agros, Aut flumen Rhenum, aut pluvius describitur arcus. Sed nunc 11011 erat his locus. Hör.: Ars poét. 14. Látjuk ezt különösen a köznép elbeszéléseiben, a népmesékben, Homeros hőseinek beszédeiben, a kik a legfontosabb ügyekről szóló tanács-