Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

Hisz e kör élete a biztató vetésnek, nem az érett aratásnak ideje; ez ifjak pályája a nagy útjára megindúlt pataké, a mely csak később, számos gazdag érrel gyarapodva leszen országot öntöző, nemzetet gazdagító folyammá. Épen ezért nem is működésünk eredményeit akarjuk bemutatni, csupán azon elveket, a melyek működésünket irányították; nem megfutott nagy pályával dicsekszünk, csak azzal, hogy nagy útra induló hajónk iránytűje jól van beállítva. Ez az iránytű, ez az elv, a mely képesíteni fogja hajónkat, hogy az élet tengerén a viharokkal megküzdve biztos kikötőbe térjen: a munkának megszeretése és az igaz vallásosságnak önkéntes fejlesztése. Nem félünk attól, hogy ezen irányító elveink nem lennének czélra vezetők. Hiszen ezen elvek korunknak is kiáltó követelményei. Már pedig a vezérlő elveknek, hogy biztos révbe kalauzolhassanak, a kor méhéből kell szülemleniök. A legnemesebb csemete is elcsenevészik, ha nem felel meg a talajnak és az éghajlatnak, a mely azt éltetni és nagyra növelni képes. A legdrágább aczél-penge is rozsdát fogva szegre kerül, ha lezajlik fölötte a neki megfelelő véres liarczok ideje. Minden kornak más a kívánalma, más a vezető eszméje. Azon korban, a midőn az önképzőkörök bölcsőjét ringatták, hazánk felett sötét gyásznapok borongtak. Nemzetünket csak egy szép s talán értékes kavicsnak tartották, a melyet idegen népek mozaikképébe akartak beolvasztani. S hogy e képkeretbe jobban beleüljék, le akarták tördelni ellenálló éleit és sarkait: a nemzeti nyelvet és gondolkodásmódot. Hisz alig volt már széles e hazában honfi, a kinek ajkán megcsendült szép nyelvünk zengő harmóniája, a kinek lelkében még nem hamvadt el a nemzeties érzés és gondolkozás izzó zsarátnoka, s a ki • ezen irányú szellemi kincseit honfitársai közt a költészet és irodalom varázsával terjesztette volna. Szükség volt e korban oly melegágyakra, a hol a nemzeti nyelv, hazafias érzés és gondolkodás melengető ápolásra talál. Ilyen melegágyak voltak ezen végzetes kornak lelkes ifjai által alakított önművelő társaságok. Koruk talajából sarjadtak ki a csemeték, nem csodálhatjuk tehát, ha gyümölcsöző fákká is növekedtek. Hisz e köröknek kell tulajdonítanunk, hogy nemzeti nyelvünk fölvirúlt; hogy támadtak nagy szellemek, a kik lelkűknek világító tüzével vezéreivé lettek a magára hagyott nemzeti törekvéseknek, a kiknek önfeláldozó működése a nemzeti érzést és gondolkodást újból lángra lobbantotta. Az önképzőkörökből kirajzott eme férfiaknak, költőknek, íróknak, államférfiaknak, szónokoknak és nevelőknek köszönhetjük azt, hogy nemzetünk anyagi és