Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

79 szellemi téren a fejlődésben őt századokkal megelőző nyugati államok színvonalára fölemelkedett. Ezen a téren tehát az önképzőköröknek nem sok küzdeni valójuk maradt. Ugyanis a mi elégületlenségtől zsibongó korunknak más a követelménye. Általános az elégedetlenség, az életkedv hiánya. Korunknak gyermeke nem tanulja meg csapongó vágyainak, igényeinek szárnyát szegni; az így magasra szálló, sokszor csak álomképek után törő vágyának kielégítésére nincsenek meg a kellő eszközök. Ez elégedetlenséget szül. megbénítja az életkedvet. Ennek következménye, hogy az élet viharával még meg sem küzdött ifjak önként elvetik maguktól zsenge éltük bimbóját, és hogy szerte fölhangzik a nyomornak panaszos siráma. Mi ezen jelenségeknek a valódi oka? Az, hogy nincs meg a kellő munkaszeretet; liogy nincs meg a szívekben a szükséges vallásos érzület; hogy — mint Hesiodos mondja — »a gyermek már őszült fejjel jön a világra; hogy a nép Isten szavát nem veszi semmibe.« A munkának megszeretése és ez önként fakadó vallásosság képes tehát csupán ezen dúlt viszonyokat megváltoztatni. Az iskola is ezen két elvnek a szívekbe ojtásával foglalkozik; nincs nap, nincs óra, hogy fölöttetek atyai gonddal őrködő tanáraitok ajkáról ez elveket ismételten ne hallanátok. De ezenkívül Önképzőkörünk zászlójára is ezen két elvet írtuk föl, mert biztosak vagyunk, hogy ezen elvekkel zászlónkat az élet harczaiban diadalra vihetjük. »Ego plantavi, Apollo rigavit, Deus autem incrementum dedit,« mondja az írás; az iskola oltotta szívünkbe az elveket, az önképzéssel öntözgetjük. neveigetjük, és így az Isten meg is fogja adni bőséges áldását! A megnyitó beszédet a pénztáros és titoktartó jelentése, a pályadíjak kiosztása és az alelnök búcsúbeszéde követte. Végül az intézeti igazgató adott hatásos szép szavakban kifejezést az ifjak buzgó és komoly működése fölötti örömének és e téren szerzett gazdag tapasztalataiból bölcs tanácsokat és irányító elveket hangoztatva, további kitartó önművelésre budította az ifjúságot. A lelkesítő szép beszédet az énekkar számai követték. A tagok száma volt 84, közöttük 44 szavaló, 31 működő és biráló, 10 pártoló. A beadott művek közül 19-et fogadott el a kör; műfajok szerint: 1 elbeszélést, 2 értekezést, 2 leírást, 13 eredeti ós 1 fordított költeményt, A szavalatok száma 72 volt,