Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 13 — fordítandó főleg az osztályfőnökök részéről arra, hogy az önképzőköri működés a tanulók házi munkásságát az iskolai tanulmányoktól necsak el ne vonja, hanem ellenkezőleg azokat támogassa és ferde irányba ne terelje ; azért az önképzőkör működésének figyelemmel kisérése a többi tanároknak is feladatuk ; hasonlóan feladatuk meggyőződést szerezni arról is, mily könyveket olvasnak a tanulók.« »Az oly tanulót, ki erkölcsi kötelezettségének meg nem felel, az önképzőkörben való részvételtől egy időre vagy végleg el kell tiltani.« »Az önképzőkör munkálatainak nyilvánossá tétele tilos.« Ezen korlátok között mozog az Önképzőkör működése napjainkban is. Mégis igen sok és súlyos a panasz, a melyeket komoly tanférfiak, e téren sok tapasztalatot szerzett szakemberek, tanári tanácskozmányok e körök ellen leihoznak, annyira, hogy sokan egyenesen megszüntetésüket kivánják. Lubrich Ágoston, az egyetemen a paedagogiának volt tanára igy nyilat- Panaszok e ki>kozott e körökről: »Folytonos tisztválasztások, meddő vitatkozások és meddő r"

k e"

e

n' czivakodások között fecsérlik az önképzőkörökben a drága időt. E közben elszilajodnak, önhittségükben elsivárulnak s legfőlebb kortesszerepre alkalmas szájhősökké fejlődnek. Sokan az önképzőkörök miatt lettek pályatévesztett selejtekké.» Ugyanigy beszél róluk Szitnyai is : »Azt kell constatálnom, hogy önképzőköreink mai szervezetükben, illetve szervezetlenségükben, — hangsúlyozom, tisztelet a kivételeknek — alkotmányos játékaikkal, választásaikkal, korteskedéseikkel ellenségeskedéseket, viszályokat nevelnek; a mai nagy óraszám mellett egyeseket elvonnak rendes, alapvető tanulmányaiktól, egyoldalulag fejlesztenek, különféle egyéni hajlamoknak nem adnak lápot, az irodalmi és társadalmi szereplés vágyát, a dicsőség vágyát nagyon fejlesztik és sokaknál valódi stréber szellemet nevelnek ; munkálataik, szavalataik nagy része épen nem önképző ; egyesek politikai missiót vélnek teljesíteni; nem komoly, hasznos, eredményeiben áldásos munkára szoktatják az ifjúságot s általában nem iskolái a szerénységnek.« Volf György pedig ezeket jegyzi meg e körükről: »Ránk maradt a közelmúltból egy intézmény, melynek ezelőtt czélja is volt, haszna is volt; de a melylyel most, midőn a körülmények, melyek létrehozták, többé nincsenek, nem tudunk mit kezdeni. Ezek a ránk maradt önképzőkürük sem czéljukra, sem szervezetükre nézve nem egyenes utódaik a jezsuita iskolák önképzőköreinek, melyek az iskolai oktatással szoros kapcsolatban voltak. Semmi más közük az iskolához, minthogy tagjaik is az iskolai ifjúsághoz tartoznak. Mostani czéltalanságukban és szervezetlenségükben semmi esetre sem érdemlik meg a fentartást. Folyton halljuk emlegetni a túlterheltséget és eredménytelenséget. Kétszeres okunk van tehát, hogy ily körülmények közült ne tartsuk fen az oly kürüket, a melyek az ifjak munkáját csak szaporítják, még pedig az iskolai tanulmányoknak nem hasznára, hanem kárára.« Ugyancsak elitéli e kürüket jelen alakjukban Garami Rihárd, ki haszontalan kaszinóknak mondja azokat; a zsolnai tanári kür; Csengeri János dr.,