Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 13 — fordítandó főleg az osztályfőnökök részéről arra, hogy az önképzőköri működés a tanulók házi munkásságát az iskolai tanulmányoktól necsak el ne vonja, hanem ellenkezőleg azokat támogassa és ferde irányba ne terelje ; azért az önképzőkör működésének figyelemmel kisérése a többi tanároknak is feladatuk ; hasonlóan feladatuk meggyőződést szerezni arról is, mily könyveket olvasnak a tanulók.« »Az oly tanulót, ki erkölcsi kötelezettségének meg nem felel, az önképzőkörben való részvételtől egy időre vagy végleg el kell tiltani.« »Az ön­képzőkör munkálatainak nyilvánossá tétele tilos.« Ezen korlátok között mozog az Önképzőkör működése napjainkban is. Mégis igen sok és súlyos a panasz, a melyeket komoly tanférfiak, e téren sok tapasztalatot szerzett szakemberek, tanári tanácskozmányok e körök ellen lei­hoznak, annyira, hogy sokan egyenesen megszüntetésüket kivánják. Lubrich Ágoston, az egyetemen a paedagogiának volt tanára igy nyilat- Panaszok e ki>­kozott e körökről: »Folytonos tisztválasztások, meddő vitatkozások és meddő r" k e" e n' czivakodások között fecsérlik az önképzőkörökben a drága időt. E közben elszilajodnak, önhittségükben elsivárulnak s legfőlebb kortesszerepre alkalmas szájhősökké fejlődnek. Sokan az önképzőkörök miatt lettek pályatévesztett selejtekké.» Ugyanigy beszél róluk Szitnyai is : »Azt kell constatálnom, hogy önképző­köreink mai szervezetükben, illetve szervezetlenségükben, — hangsúlyozom, tisztelet a kivételeknek — alkotmányos játékaikkal, választásaikkal, kortes­kedéseikkel ellenségeskedéseket, viszályokat nevelnek; a mai nagy óraszám mellett egyeseket elvonnak rendes, alapvető tanulmányaiktól, egyoldalulag fejlesztenek, különféle egyéni hajlamoknak nem adnak lápot, az irodalmi és társadalmi szereplés vágyát, a dicsőség vágyát nagyon fejlesztik és sokaknál valódi stréber szellemet nevelnek ; munkálataik, szavalataik nagy része épen nem önképző ; egyesek politikai missiót vélnek teljesíteni; nem komoly, hasz­nos, eredményeiben áldásos munkára szoktatják az ifjúságot s általában nem iskolái a szerénységnek.« Volf György pedig ezeket jegyzi meg e körükről: »Ránk maradt a közel­múltból egy intézmény, melynek ezelőtt czélja is volt, haszna is volt; de a melylyel most, midőn a körülmények, melyek létrehozták, többé nincsenek, nem tudunk mit kezdeni. Ezek a ránk maradt önképzőkürük sem czéljukra, sem szervezetükre nézve nem egyenes utódaik a jezsuita iskolák önképzőkörei­nek, melyek az iskolai oktatással szoros kapcsolatban voltak. Semmi más közük az iskolához, minthogy tagjaik is az iskolai ifjúsághoz tartoznak. Mostani czéltalanságukban és szervezetlenségükben semmi esetre sem ér­demlik meg a fentartást. Folyton halljuk emlegetni a túlterheltséget és ered­ménytelenséget. Kétszeres okunk van tehát, hogy ily körülmények közült ne tartsuk fen az oly kürüket, a melyek az ifjak munkáját csak szaporítják, még pedig az iskolai tanulmányoknak nem hasznára, hanem kárára.« Ugyancsak elitéli e kürüket jelen alakjukban Garami Rihárd, ki haszon­talan kaszinóknak mondja azokat; a zsolnai tanári kür; Csengeri János dr.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom