Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

— 104 -tus édes és gyönyörűséges igájából, hogy helyette a romboló szenvedélyek terhes és elgyölrő vas-jármába görnyeszszék. Sokkal nagyobb veszély ez az emberiségre, mint a mely fenyegeté Rómát. Hiszen ott egy város, itt az emberiség szabadsága és boldogsága forog veszélyben. Ott az ellenség a hunok vitéz, de barbar serege, itt a gonosz szellem a megromlott emberekkel. Ott nyíltan lépett föl az ellenség, itt legtöbbször alattomban, a bűnös szenvedélyek és megrontó tévelyek útvesztőiben. Halhatatlan I. Leó neve, mert megmenté Rómát ; de nem kisebb dicsőség övezi a II. Nagy Leó ősz fejét, hogy az egyház elleneinek aknamunkáját részben megsemmisíti vagy legalább feltartóztatja. Ha az emberiség megtévesztése, minden jog- és szabadságtól való megfosztása, ha a társadalom teljes felforgatása be nem következik, ez e II. Nagy Leónak elenyészhetetlen dicsősége. Es mindezért mi a hála? Az, hogy megsemmisítésére törnek. De vigasztalódjunk, kedves ifjak, mert Szentséges Atyánktól megtagadhatják ellenei jogos államát, korlátozhatják szabadságát, nehéz fogságban tarthatják, mint erről egyszer fájdalmasan panaszkodott; gúnyolhatják, sérelmekkel illethetik, gyengíthetik hatalmát, de megsemmisíteni nem lesznek képesek, mert van ígérete, hogy »a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.« Óhajtjátok ismerni e szellemi hatalom bámulatos és áldásos erejét? Tanulmányozzátok XIII. Leó klasszikus irályu leveleit, melyek nyelvezete gyönyörű, vagy mint líonghi, volt olasz kultuszminiszter mondja: »il glorioso latino«. Ugy szól bennök, »mint a kinek hatalma van!« És van neki az egész világ fölött, mert főleg neki szólt az Úr : »A mint küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.« Szentséges Atyánknak ezen levelei megkapóan tükrözik viszza az ő »kimagasló tehetségeit, mély és széleskörű tudományát, a kormányzásban és államférfiúi bölcseségében tapintattal teljes eszélyét, nagy szelídséggel karöltve járó törhetetlen szilárdságát, az Isten országa terjesztésében mindenkor kifejtett fáradhatatlan buzgalmát, lángoló hazaszeretetét, a tudományok és művészetek, általán a keresztény polgárosodás előmozdítására irányuló törekvéseit« (Idézve : Munkálatok LVI. I. 20). Körleveleivel, melyek közelismerés szerint tartalom és alak tekintetében valóságos mesterművek, minden időre lekötelezte maga és a pápaság iránt a fejedelmeket és államokat, az államférfiakat és tudósokat, munkásokat és rabszolgákat, szóval az egész emberiséget. Mert midőn látja, hogy csökken az uralkodók tekintélye, gyengül az alattvalók hűsége és az engedelmesség az elöljáróság iránt, mint a világ tanítója harsány hangon kiáltja oda a lázongó, legtöbbször félrevezetett népnek : »Engedelmeskedjetek a hatalmasságoknak, mert azok Istentől vannak«, ugy, hogy a fejedelmek táviratilag fejezik ki hálájukat, mind bátorságáért, mind bölcseségeért. Midőn pedig fájó szívvel látja az igazság ezen őszinte barátja és hatalmas kürtje, miként tévesztik meg az ifjúságot is temérdek hazugsággal és kellenek benne ellenszenvet az egyház és pápaság ellen, a világ tudósainak hálája és tapsai közt megnyittatja a vatikáni titkos levéltárakat is, hogy halomra czáfoltassanak az egyház és pápaság ellen lábra kapott történeti hazugságok. Majd meg, hogy a tudományos törekvéseket megrontó, téves bölcseleti irányt helyes útra terelje, ajánlja