Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897
— 105 -sz. Tamás rendszerét ; kiadja saját költségén az angyali doktor műveit s ez által oly szellemi mozgalomnak veti meg alapját, melynek hatása még századok multán is fog nyilvánulni, mig az istentelen tudomány fölött nem győz XIII. Leó szelleme : tudomány és hit nincsenek egymással ellentétben, sőt egymást kölcsönösen segítik; két nővér, Mártha és Mária, kiknek mindegyike az Urat szolgálja, de más és más irányban. Nem kerüli el figyelmét a munkásoknak, ezen fehér rabszolgáknak mozgalmai uraik ellen. XIII. Leó bölcsesége itt is megtalálja az egyedül helyes utat. Ugyanis majd a munkások védelmére kél munka-adóik igazságtalanságai ellen, majd meg a munkásokat figyelmezteti az Isten akaratán nyugvó rang- és vagyon-különbségre és nem szűnik meg hangsúlyozni a nyomor és szegénység két fő-gyógyszerét: a szorgalmas tevékenységet és takarékosságot. S igy méltán mondják őt »a munkások pápájának«. Megesik jó szive a szerencsétlen rabszolgák, négerek sorsán, és elküldi nagy fiát, Lavigerie bíborost megmentésükre, ki által mintegy keresztes hadjáratot szervez az afrikai rabszolgaság iszonyai ellen és misszióinak hálózatával biztosítja az emberiséget mélyen meggyalázó rabszolgaság megszüntetését. Éles szeme észreveszi, hogy a népek boldogtalanok, az államok inognak, mert hiányzik a vallásosság megszűntével a tiszta erkölcs. Azért nemcsak bátran mutat rá a veszélyekre, hanem bölcsen és czélhoz vezető tudással meg is jeleli a bajok gyógyszereit. E gondos atyai szeretetének részesei, az igazságtalan, sőt embertelen törvények által elkeserített irek, az iparüző, kalmár angolok, a nyugtalan spanyolok, a hitetlen férfiak által vezetett francziák, az erős németek, sőt még az oroszok hatalmas czárja is köszönettel adózik XIII. Leó jótékony hatásáért. Megbecsülhetetlen drága kövek az ő szavai az emberiség javára. Nem is csodálkozhatunk hát, ha látjuk, hogy a népek hálájuk és elismerésük drága köveit rakják le XIII. Leó trónjának zsámolyához az ő ritka nagy örömünnepén. Szeret Szentséges Atyánk minden népet és országot, mert ő Annak utódja, kié minden nép, kié minden ország. De mégis legbensőbben és leggyengédebben szereti szülőföldjét, Olaszországot. Ezt dicsőíti költeményeiben ; ennek dicsőségéért és jóléteért buzgólkodik a legjobban. Ennek sorsa aggasztja honfiúi szivét. Nem csoda tehát, ha minden alkalmat megragad, hogy behegeszsze azt a sebet, melyet egy vétkes politika ütött Olaszország testén a pápai állam elrablásával és ezáltal a hit és jó erkölcsök megingatásával. Említés nélkül hagyjam-e ama nagy szeretetét, melylyel édes hazánkat nagy szivére öleli és gyönyörködve szemléli'? ! Gyönyörködve ? Ah nem ! Szomorúan, keseregve, mert nem látja fiaiban szent királyai, a honalapító Istvánnak és a magyar ember ideáljának, Lászlónak erős hitét; mert fiai szivéből kihalni látja a Hunyadiak, Nagy Lajosok, Pázmányok, Eszterházvak élő vallásosságát ; mert gyengülni látja sziveikben az Olvasós-Boldogasszonv pápája Magyarország Patronája iránt a fiúi szeretetet. Ezért buzdít és kér sz. királyaink és nagyjaink nyomdokainak követésére, az igazi vallásossághoz visszatérésre, mert jól tudja, hogy akkor ismét nagy és dicső leend e hon ! Hát mit mondjak, kedves ifjak, ama nagy szeretetéről, melylyel Mestere példájára magához öleli a tanuló ifjúságot? Ugyanis majd püspökeinket inti,