Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1895

Az ezredik esztendő. Ünnepi költemény a zircz-cziszterczi rend pécsi főgimnáziumának diszünnepére. Az ős Mecsek zord sziklalába mellett, Egy ezredéves ősi város áll. A Boldogasszony drága képe virraszt Vihar-rombolta vén tornyainál. Magyarok édes anyja, Boldogasszony, Kinek szent arcza zászlónkon ragyog : Lábad előtt hódolva térdel imo, Te néped, ezredéves magyarok. Mór püspök városában száll az ének, Száll az imádság, hálaszózatunk, Hogy megtartottál minket ezer évig, Hogy annyi vész után élünk, vagyunk . .. S a Havi-Boldogasszony templomában A Mária-kép szemén szent köny remeg, Anyjuknak édes arczát sirva nézik Imádkozó, hálás, hív gyermekek . . . Szállj, szállj tol ének, zengjen az imádság, A vártemplom harangjai zúgjanak. Megálltunk, hittünk és sohsem csalódtunk Urunk, Te benned, ezer év alatt. Szivünk túlárad, szavunk félve reszket. Mert ezer évünk Néked pillanat; Mi elmulunk, országok romba dőlnek, Csak Te vagy örök. Isten, Te Magad ... ü tarts meg minket, Mária hivő népét, Atyánk, Urunk a fellegek fölött, Te, ki vezettél, a ki megtartottál Egy ezredév vértengere között. Te nélküled a földi ország semmi, Inog a trón, a korona lehull; Te általad Lázár nagyobb a dúsnál, Te állsz mellette sziklatámaszul. Erősek Fejedelme, gyöngék Atyja, Magyar nemzet vezérlő Istene, Kinek előtte a Krisztus imája Legkedvesebb s lelketható zene, Fiad szavával mondjuk: Mi Atyánk Te, Ki vagy a menyekben s a föld felett, Az ezredéves Magyarország ajkán Szenteltessék meg a Te neved . . . Az ifjúságnak tiszta lelke nyíl meg, Hogy befogadja a hit szent szavát ; Az ifjúságé, melyet nemes érzés, Nagy gondolat legyorsabban hat át. Engedj nagyokká lennünk Te nevedben, Engedd, hogy minden szent Ígéretet Beválthassunk az élet rögös útján, Mert »boldogok a tiszta sziviiek« . . . Merész s büszke feladat vár ránk még. Hazánk jövője, mely szivünkben él, Ki vezérelne biztosabban arra Magyarok Istene kezeinél ? Aldd meg vezéreinket, kik tanítanak, Akik nevedben adnak tudományt S erős hit pajzsát öltik kebleinkre, Megállni jában, roszban egyaránt. Áldd meg ez ősi város kebelében Munkálkodó atyák s anyák szivét. Tisztelni őket parancsod tanított, Ez az, mi gyermekifjat áldva véd. S Pécs ősi földjén áldj meg minden lelket, Kik hozzád bízva föltekintenek, A kiknek szemein e drága ünnep Szent hajnalán hív könyök rezgenek. S fordulj áldó kezekkel ő feléje, A ki tanáraink vezére ma. Igazgató kezének szent erőt adj, Engedd művét soká folytatnia ; S háláját annak, aki e sorokban Imát adtál ajkamra, ó Uram ! Bocsásd fejére Ég áldásaképen Nehéz pályája viharaiban ! S ti, ifjú társaim, szent fogadásra Nyíljék meg szivünk, ajkunk e napon, Mely Tátrabércztől a tenger habjáig Egész országot égi fénybe von : Fogadjuk, hogy a hitben s tudományban Keressük lelkünk örök támaszát, S a magyarok nagy Istene megáldja Munkánkban ezt a népet s e hazát.. . Váradi Antal.