Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1895

Visszapillantás hazánk ezer éves múltjába. Ünnepi beszéd, tartotta Inczédy Dénes, főgimn. igazgató. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Kedves tanuló ifjak ! Az isteni Gondviselés különös kegyelméből édes hazánk uj ezredév hajnalhasadását ünnepli ez évben. Ezer éve annak, hogy a magyarok elfoglalták ez Jsten-áldotta földet, országot alkottak, hazát alapítottak, hazát, ezt a mi édes magyar hazánkat. Hazánk szivéből csak imént szállt ég felé a hála »Te Deum«-ja, az öröm glóriája; s mint a vér a szívből szétárad az egész testbe : szétárad az ünnepelés az egész magyar hazában. Ünnepel az egész magyar haza ! És méltán ünnepel. Midőn csak egy év hanyatlik is sírjába, az átélt örömök és szomorúságok, a remény és csalódások, a küzdelmek sikere és sikertelenségének emlékei ünnepi hangulatba ringalják lelkünket. — Magunkba szállunk, gondolatban átéljük a multat, és erőt, reményt, biztatást igyekszünk meríteni belőle a jövőre. Hát most, midőn nem egy év, nem egy emberöltő, de ezer év búcsúszavát halljuk ; midőn nem egy ember, nem egy család, de egy nemzet millióinak, a mi szeretett édes nemzetünknek ezerévi küzdelmei, dicsősége, gyásza, emelkedése, sülyedése, haldoklása, feltámadása vonul el lelki szemeink előtt, nem kell-e ünnepelnünk ? Nem dobban-e meg magyar szivünk ? Nem emelkedik-e Eg felé lelkünk a hála és remény szárnyain Ahhoz, ki kezében tartja a világokat, a népek sorsát, ki intézte a multat és egyedüli ura a jövőnek. Igen, egyedüli ura a jövőnek, melyet a bizonytalanság sötét árnya föd előlünk. Mily sors vár édes hazánkra, nemzetünkre az uj ezredévben? Isten csak a megmondhatója. De azt tudjuk, hogy a jövő Isten kezében van, mint volt a mult. És e tudat reménynyel, édes reménynyel töltheti el a magyar szivét. Mert ezer éves létünk lehanyatló napjának minden egyes sugara a jóságos, a fenntartó s még büntetésében is áldó Isten biztató szivárványát festi jövőnk sötét felhőire. Mert ezer éves multunk történetének minden betűje azt hirdeti, hogy Isten a magyar nép elé magasztos és fontos hivatást tűzött, hogy a magyart választott népévé tette. Ez tartotta fenn ezer éven át és tartja meg, ha érdemes marad Isten kegyelmére, az uj ezredévben is. Kedves tanuló ifjúság ! Ti vagytok a jövő, reálok vár a munka : szilárd köveket hordani az uj ezredév alapjához; reánk, hogy segítsük gyönge karjaitokat, hogy lelkesítsük sziveteket s megmutatva a multat, tanulságot adjunk a jövőre. Bízzátok tehát reám magatokat, hadd vezesselek át édes hazánk múltján, hadd véssem szivetekbe, lelketekbe a mult tanulságait, a li és édes hazánk üdvére. * * *