Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 94 — kir. trón igazságosságában a legmagasabb kegy sugarait reád; érdemeidért e város már rég fiává fogadott, most pedig már jótevőjének ismer el. Ezek teremtették meg a mai lélekemelő ünnepélyt, mely, miként a szinek nemességét mutató szivárvány az égboltot, szivviiágunkat disziti: ezek utalták eléd nemcsak a bölcs vezetésed alatt álló főtisztelendő tanári kart, fáradalmaid és dicsőséged osztályosait, s a tanuló ifjúságot, hanem átalakító kezed, nemesítő szived, s irányt adó lelked vezetése alól már kikerült férfiaknak sokaságát is, bár jól tudjuk, hogy példás szerénységed irtózik az ünnepeltetéstől; de a mi megjelenésünk e tekintetben kivétel lehet neked is azért, mert az ünnepeltetésre azon utat választottuk, melyet önzetlenséged kijelelt, s a melyen szivedhez a legbiztosabban juthatunk, s ezért érdemeidnek részletezését, nagyságát és szeretetünk bensőségét: egy szegénysorsu gimnáziumi tanuló javára szolgáló s rólad elnevezett ösztöndíjnak alapításába s »emlékirat«-ba tömörítettük. Fogadd véghetetlenül szeretett volt tanárunk ezen ösztöndíj által nevednek minden időkre való megörökítéséről szóló ezen okiratot és emlékiratot oly szívesen, mint a mily örömmel és lelkesültséggel nyújtjuk azt át! És mert ünnepi szózatunkat méltón befejezni csak aranysziveddel hasonlóan alkotottnak adatott, ismét a költővel igy kiáltunk fel: Mily nagy érdem az, Minő erény, mely e hálátalan Pályán e késő hála újra sarjadt Nom hervatag babérait szedi Egy emberöltő s érett férfi észszel. Köszönve azt. amit az ifjakért tevéi: forró óhajunk, hogy te méltán ünnepelt férfiú lánglelked, önzetlen szived s tetterőd és vágyad teljes hatalmával, még igen soká légy disze nagyérdemű szerzetednek, városunknak s világító fáklya gyanánt mutasd meg testvéreinknek, gyermekeinknek, a jövő polgárainak is a nemesre vezető utat! A királyi kegy, öntudatod s a közszeretet boldogítsanak soká. A disz album szövege a következő: Főtisztelendő Igazgató ur ! Szeretve tisztelt volt tanárunk! Fölölte nehéz, mert önfeláldozást, a saját érdekéről lemondást igénylő, de a közjóra naponként áldást osztó tanári pályára szentelni az egész életet, valóban nemes határozat. Ha valaki, ugy főtisztelendőséged, szerelve tisztelt volt tanárunk, az említett nemes pályának nemcsak hivatott osztályosa, hanem példaadó kitűnősége, inert hisz önnek iljukori lelkesedése, mely ezen fárasztó életútra vezérelte, harmincz év nagy nehézségei, küzdelmei, keserűségei daczára is, miként a nap ős erejében ragyog, melegít és termékenyit egyaránt. Ily férfiú a valódi erény tökélye, ily férfiút a közjó szerencséjére a közérzület kiragadja az öntudat megelégedésének a szerénység által kijelelt keretéből s példa gyanánt a közszeretet magas piedestályára emeli, az tartja, éltetét és emlékét az utókor javára megörökíti.