Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 93 — e szellem tanított meg reá, hogy nekünk szerzetes tanároknak két szárnyunk van. melylyel életczélunkhoz, az igazsághoz juthatunk, a hit és a tudás szárnya. E két szárnynak együtt kell működni, egyenlő erősnek kell lenni, mert különben nem emelkedünk — csak vergődünk. Titeket is e szellem vezérelt, másként nem kértetek volna vezéretekül, nem adtátok volna kezembe a zászlót, nem támogattátok volna gyönge karjaimat, hogy ki ne ejtse vagy megtépetni ne hagyja! Isten segitsen benneteket a jövőben is mint segített a múltban — velem, vagy nélkülem, mint Isten akarja, de e zászló alatt harczoljatok, akkor éritek el czélotokat, mely a tanuló ifjúság boldogítása és bennök, általok az Isten dicsőítése, egyházunk és édes hazánk java felvirágzása. Isten éltessen benneteket. ínczédynek egyszerűségében is megható beszédére a volt tanítványok vonulnak föl az emelvényre, hogy az ünnepeltnek átadják üdvözletüket. Megható és megkapó jelenet volt ez, írja a Pécsi Napló. Ügyvédek, hivatalnokok, orvosok, kereskedők diszes sora vonult itt föl. kiknek nevei messze vidékeken egyenlően jó hangzatu. A volt gimnázisták, részben megőszültek. Apák és nagyapák voltak közöttük. Sok idő a 30 év! Valamennyi arczán ifjúi pir égett. Mintha most is felelni szólítaná föl őket a tanár, a szigorú, de jóságos tanár. Majorossy Imre városi főjegyző tartotta a szónoklatot. Minden szó csupa szív, minden mondat egy szép és szerves gondolat visszatükrözése. De álljon itt a beszéd a maga egész terjedelmében. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Főtisztelendő Igazgató Ur, volt felejthetetlen Tanárunk ! »A legmagasabb, a mit e földön elérhetünk: az öntudat, hogy mindig magas czél után törekedünk.« Eötvös lánglelkü irónk ezen kijelentése lelki tükör, s isteni igazság, inert a társadalom szerencséjére az ekként gondolkodó férliak olthatatlan vágya a közjó előmozdítására irányul, nem kívánván a fáradalmakért más jutalmat, mint a mit a jó eredmény s az öntudat sziveikbe varázsolnak: ez pedig az önzetlen lélekre menyországi kincs! Te Isten szive szerinti lélek, ezen férfiak egyik kitűnősége vagy. mert a nagy tehetségnek könnyen eső önczél kihasználásától felebaráti szeretettel telt szived visszariadva — a másnak javára szolgáló útra tértél, s ekként szerzeted nemes körében, még mint ifjú eljutottál az igazság említett forrásához, s abból csak azért merited a kristály tiszta cseppeket mái- 30 év óta, hogy telitett értelmed minden kincsét, szived, lelked minden erényét magasztos hivatásod világában az ifjúság értelmének zsenge bimbajára áldozzad, azt a hit harmatjával nemesitett tudással táplálva, kifejleszszed. s ekként a közjónak, az édes hazának gyümölcsözővé tegyed. Mások javára szentelni az egész reményteljes jövőt, egy pálya választás előtt álló ifjúra szép és nagy elhatározás, nem egyszer elhibázott feláldozás; ámde az, a ki a tanári pályán, az eszményeket sokszor tépő életviharok között, 30 éven át törhetetlen buzgalommal. kedvvel működik, ép ezért a közjóra naponként áldást oszt, azt az Isten vezette e pályára, s annak erényei, érdemei oly nagyok, melyek hatalmat vesznek a sziveken, az elismerés szárnyain magasba törnek, s dicsőítést követelnek! Érdemeid fakasztották ki a