Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében

— 20 — utlal azt is, hogy a hatalmas császári tekintélyt egyedül az önállósult keresztény országok »keresztény erkölcsi közérzete és közvéleménye« ellensúlyozhatja. 8 ép ezért a pápák az önállóságra nem hivatott népeket örömest látják a császári uralom alatt, — a függetlenítés munkájára azonban szíves készséggel közremunkálnak ott, a hol ez sikeresnek Ígérkezik. Ezen egyház-politikai felfogás találkozott nemzetünk érdekeivel. Amint eleink ázsiai bölcsőjökből kiszakadnak, hazát haza után alapítanak meg és vesztenek el. A csapások súlya s a hányatás veszélyei megedzi lelköket; a Kárpátok alján, a Duna-Tisza mellékén szerzett új hazát a honszeretet szenvedélyével ölelik át, — fön maradását, önállóságát és függetlenségét saját létök biztosítékának tekintik. A pogány vallás az új európai hazában egy század lefolyása alatt tarthatatlannak bizonyul, (iéjza lejedelem megtöri a térítés útját; István már keresztvízre tartja nemzetét s II. Szilveszter pápánál, Asztrik utján, népének az európai keresztény nép-családba fölvételét, egyházi intézkedéseinek helyben-hagyását s maga számára a királyi koronát kéri. E lépés döntött hazánk sorsa fölött. II. Szilveszter pápa megragadja a kedvező alkalmat. Az eléje tárt egyházi szervezetet megerősíti, a neki felajánlott országot kormányzás és igazgatás végett Istvánnak és törvényes jog-utódainak vissza-adja; az intézkedő jogot egyházi téren nekik jövőre is biztosítja, s számukra a királyi czimmel a királyi koronát megküldi. István homlokát 1000-ben aug. 15-én érinti a szent korona. E pillanattal a fejedelmi uralkodóból király, a fejedelemségből királyság lesz: nemzetünk kibékül Európával: hazánk belép az európai keresztény államok sorába, de a császári felsőbbséget kikerüli; országunk önállóságát nemzetközi elismerés kiséri, s függetlensége mellett századokon át a római szentszék tekintélye virraszt. S mig a pápaság hazánk függetlenségét a német császárok beolvasztó politikája, a tatárjárás veszélyei és a török hódító hatalma ellenében hűn védelmezi: addig a pápai szék egyik kimagasló alakja, VII. Gergely, a magyar király előtt erélyesen hangsúlyozza: »bizonyára tudod, hogy Magyarország, mint a többi legnemesebb országok, saját szabadságával bír és semmi más országnak nincs alávetve, csak a szent egyetemes anyaszentegyháznak, mely alattvalóit nein tekinti szolgáinak, hanem fiainak.« Hazánk viszonya a római székhez sohasem sülyed a hűbériségig alá, hanem csupán az egyháznak fiúi elismerésére és védelmére szorítkozik. S hazánk ezen feladatát mindenkor dicsőén megoldotta. Saját fiaiból emel falat a nyugati kereszténység és czivilizáczió védelmére a pogány kúnok és bessenyők, tatárok és törökök ellenében: hősöket nevel emlőin» kik a keresztény Európa nevében századokon át vívják az élet-halál harczot a keresztény művelődés ellenével, a törökkel; a pápaság és császárság heves tusaiban pedig nemzetünk, a császári érzelmű Ghibellinekkel szemben, vagyis a Guelfek táborában jelenik meg mindenkor. ') Ipolyi: A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása. 1-33. 1.