Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891
Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében
— 21 — Szóval a keresztény Magyarország önállósulása egykelettt Szent Istvánnak királylyá koronázásával: s igy a korona állami önállóságunknak jelképe és biztosítéka. A nemzetközi szemponton kívül, van a mi koronánknak közjogi jelentősége is. Már Szent István törvénye a királyi hatalom kifejezését lálja az ország koronájában. Századokon át megérlelődik a felfogás, hogy nálunk birtokát mindenki a királynak és a nemzetnek együttvéve, vagyis az országnak köszöni. Az országnak jelképe (symboluma) meg a korona, mely ekként minden hatalomnak és birtok-jognak alapja, kútforrása, eredete, gyökere. A szent korona az ősiség alapján fölépült társadalomnak közjogi kapcsa lesz. Vagyis törvényes király csak az, kinek fejét a szent korona ékesiti; országos törvénynek pedig csak azt ismerik el, amit a nemzet és király együttesen alkot. A nemzet-test azokból alakúi meg, kiknek birtokuk van; s ezek tagjai a szent koronának. Teljes között ök a jogi egyenlőség, - hiszen a nemesi szabadság csak egy. Az egyenlőség keretén belül azonban rendi, társadalmi különbözőség fejlődik ki, — vagyis, mint a nagy törvényszövégező Werbőczy mondja, a főpapok s a főurak nagyobbak a köznemeseknél méltóságra s a haza körül tett szolgálatok érdemeire nézve. A birtok híjával levő jobbágy nem tagja a szent koronának, kívül esik a szent korona testén, s csak földesura révén van kapcsolatban a koronával. x) A korona, mely mai alakját a II. Szilveszter pápa és a Dukasz Mihály görög császár által ajándékozott koronát összeforrasztása folytán nyerte, mint mű-darab is értékes: nemzeti ereklyévé azonban nemzetközi és közjogi jelentősége avatta. Nemzetünk a „szent 1 1 jelzővel ékesiti föl; királyaink meg uralkodásuk törvényességének szentesítését látják abban, ha fejőkön a szent korona ragyog- Nemzetünk a koronázás fényét a szertartásos ünnepiességen túl, az alkotmányosság magaslatáig emeli; királyaink a királyi hitlevél kiadása, a koronázás végrehajtása és a koronázási eskü letétele által uralkodói .jogaik gyakorlatára szabadságot nyernek, s alattvalóikat bizalomra és ragaszkodásra késztetik. Nemzetünk a koronás király iránt lojális s igaz alapon lelkesedik : uralkodóink a koronázás elhagyásával az alkotmánysértés útjára lépnek, s igy a nemzetet a tróntól elidegenítik. Nemzeti multunk minden mozzanata hangosan beszél azon kegyeletről, mely apáinkat a szent koronához fűzte. A koronázás joga az esztergomi, — s csak kivételesen a kalocsai érseké. Uralkodóink érzik ezt, s fő törekvésök, hogy Magyarország első főpapja, Esztergom érseke tegye lejökre a szent koronát. Hogy igy gondolkodott Bethlen Gábor is, bizonyítja azon beszélgetés, mely közte és Alvinczi Péter nevű udvari papja között azon alkalommal folyt le, midőn a beszterczebányai országgyűlés őt királylyá választotta, és ő, a királyi cziinmel megelégedvén, nem engedte magát megkoronáztatni. Alvinczi erősen biztatja, s kijelenti, hogy ő még meg is koronázza. Úgy ám — válaszol nevetve Bethlen — de te nem vagy esztergomi érsek. Felségedtől függ, — felel Alvinczi — hogy esztergomi érsek legyek. Igen l) Hajnik: Magyarország ós a hűbéri Európa. 86—115. I.
