Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében

Mélyen tisztelt Közönség! Hőn szeretett Tanítványaim!') Édes hazánk, Magyarország megmozdult. Nemzetünk szive megdobbant. Népünk örege-apraja talpon van. A koronás király tegnap érkezett hü magyarjai közé s vonult fel páratlan lelkesedés között ős Buda várába; az országgyűlés s a kormány, a megyék és a városok, a főváros és a vidék, — szóval a nemzet igaz alattvalói hódolattal áll a trón előtt. Király és nemzet egy testté forrva, közösen ünnepli szeretett magyar hazánk ujjá-születésének negyed-százados év-fordulóját, s ebben 18(57. jun 8-át,— azon napot, melyen nemzetünk I. Ferencz-József király fejére a szent koronát föltette. Közülünk sokan a honfiúi boldogság teljes átérzésével vettek részt a nemzeti feltámadás ez öröm-ünnepében; mig mások, mi, a serdülő gyermek-kor öntudatlanságával, az édes apáink szemében úszó öröm-könyűket is alig értve, a nagy eseménynek csak épen sejtelmét melengettük lelkünkben; te pedig, nemzetem szeme-fénye, az utolsó negyed-század szülötte, hőn szeretett Ifjúság! az országszerte végbemenő ünnepi tények és a magasan fellobogó lelkesedés láttára, most tanulod teljesei) megérteni új életre kelésünk dicső napját. Jertek hát, Szerettim! siessetek feltárult szívvel a koronás király elé s ültessétek lelketek mélyére azon eszméket, melyek szent koronánkról felétek szárnyalnak. A koronák keletkezése az emberiség művelődésének legrégibb korára esik. Midőn »a fa lombja, a mező virága, a fém lemeze, a kelme szövete s a szalag fonalac körülveszi a főt, készen van a fejdíszt képező korona. A régi világ polgárait és államférfiait, tudósait és művészeit, iróit és szónokait, hőseit és bölcseit pálmával és babérral, borostyánnal és mirtussal, olajággal és cserfalevél-koszorúval liszteli meg. A mint meg a korona hatalmi jelvénynyé az uralkodás jelképévé lesz, — »a római consulok és a senatus, Caesar és Pompejus, Augustus és Tiberius királyi méltóságot osztogatnak.« A római pápák azon pillanat óta, melyben III. Leo Nagy Károlyt császárrá koronázta, az új keresztény országokat királysággá emelik, uralkodóiknak koronát osztogatnak, s ez irányú tevékenységökkel a nemzetközi jog-gyakorlat terén szerepelnek. A korona elfogadása a császár kezéből egyértelmű a hűbéri viszony elismerésével. A középkor közjogi rendszere a két kard elméletét állította föl. E szerint Isten az egyik kardot a pápa kezébe adta az egyházi, — a másikat a császárnak a világi hatalom alakjában. A pápaság kilünöbbjei csakhamar fölismerik, hogy a kereszténység támasztékát a császári jogar alatt tömörülő népek egysége képezi. De látják egy') Ezen beszédet szerző szabadon előadta azon emlék-ünnepen, melyei a cziszterczi rend pécsi lóm. kalh. főgimnáziuma, I. Ferencz József apostoli magyar király megkoronázásának huszonötödik évfordulója alkalmából. 1892. jun. hó 7-én rendezett. 2*