Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

— 16 — lem mellett, a bajt biztosan megállapíthatja, a vizsgálat megejtésének módjával meg betegének mit sem árthat: addig a lelki tünemények épen azért, mert belsők, sokkal rejtettebbek, színtelenebbek, s az akarat befolyása alatt levén, nem egyszer hamisak, s igy útvesztőbe ejtők: ki puhatolásuknál pedig a nevelő minden lépése az örvény szélén halad, mert egy nem a maga helyén alkalmazott kérdés eddig soha nem tudott, látott vagy hallott bűn ismeretére vezetheti, makacscsá vagy bizalmatlanná teheti a gyermeket. Nagyon óvatosak legyenek tehát a szülők már a hazugság tényének megállapitásában! Kerüljék az alaptalan gyanakodást, mert különben rendőri szinezetben tűnnek fel a gyermek szemében. Ha van elégséges ok a gyanakvásra, ne fejezzék ki a gyermek előtt. Ép ezért helytelenül cselekednének, ha ezt kérdeznék: Igaz ez és ez gyermekem? Mert, ha csakugyan vétkes a kicsi, a váratlan kérdésre zavarba jő és esetleg igen könnyen ismétli a hazugságot: ha ártatlan, könnyen megeshetik, hogy épen a kérdés folytán tanulja meg a nem-igazmondást. Teljes biztosságra kell tehát törekedni a gyermekre nézve. Az adatszerzésnél nagy figyelmet érdemel azon szempont, mely a gyermek megszólását a szülők részéről elitéli. Ha a szülő gyanúját, a gyermek nem-igazmondására nézve, nem támogatja elégséges ok, tol kell vele hagyni; de azért a dolgot továbbra is jó lesz szemmel tartani. Ha azonban a gyanú végleges elejtése nem látszik eléggé megokoltnak, beszélgetés közben ejtse módját a szülő, hogy a kérdéses dolog szóba kerüljön. Ekkor azután nézzen erősen a gyermek szemébe s ügyelje meg, nem halványulvagy pirul-e el ? Közbevetőleg helyén lesz a mellékkörülmények szóbahozása is; mert ezek szellőztetése alapján vagy megerősödik, vagy vészit erejéből a gyanú. S ha még igy sem lehet teljes biztosságra jutni, négyszem között teljes bizalommal igy szóljon a gyermekhez : Kedvesem! te nekem ezt és ezt mondottad. Nincs semmi okom, hogy szavaid igaz-voltában kételkedjem: de meg kell vallanom, hogy elbeszélésedben nem látszik minden teljesen hihetőnek. Mindemellett is el akarom hinni, a mit mondottál: mert szégyen volna, ha azt kellene föltennem, hogy hazudtál. A gyermek e szavakra bizonyosan szabadkozni akar. De nem kell neki teret engedni, hanem némítsa el a szülő e szavakkal: Legyen ebből elég ennyi! Ha nem hibás a gyermek, a legelső alkalmat felhasználja saját ügye tisztázására: ha pedig bűnös, az elutasításban nyilvánuló bizalmatlanság a büntetése. 3. Midőn a hazugság elkövetésére nézve mi kétség sem forog fenn, nagyon kedvező helyzetben van a szülő. Az ut, melyen haladnia kell, e pontnál ketté ágazik. Vagy megkérdi a gyermektől: Nemde nem mondtál igazat, midőn ezt és ezt közölted velem? Vagy pedig mellőzi a kérdező alakot, s egyenes kijelentéssel igy szól: Gyermekem ! te előbb hazudtál. Ezen utóbbi mód sokkal helyesebb, mert igy nem lesz kitéve a gyermek, a kérdezés folytán, a hazugság ismétlése veszélyének.