Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

— 17 — A hol a szeretet benső szálai fíízik össze a szülő és a gyermek szivét, ily eljárás után, nem fogja a gyermek eltagadni hibáját. De ha megtenné is. ne hagyja félben a szülő a dolgot. A szigor kíméletlensége helyett, most is a szeretet gyengédségéhez nyúljon. Ez bizonyára nem marad hatás nélkül; mert a hol a szeretet hat át mindent, ott nincs helye az okszerűtlen titkolódzásnak. Ijesztgetés, rettegtetés, vagy fenyegetés soha sem adja a gyermek szájába az igazságot; tehát ne alkalmazzák a szülők. Az is helytelen dolog, ha a szülő azzal édesgeti gyermekét a hiba beismerésére, hogy a büntetést egészen elengedi neki, vagy — s ez még rosszabb — jutalmat igér. Ezek helyett, mint említém, a szeretet szavával forduljon gyermekéhez, s mondja neki: Gyermekein! a jó Isten mindentudó. Előtte minden tettünk, sőt még gondolatunk is ismeretes ; s igy, ha meg nem vallanád hibádat, magadnak ártanál, mert az Úr méltó haragját és büntetését vonnád magadra. 4. A hazugság beismerése után, a szülőre fontos feladat várakozik, — az indító-ok kifürkészése és mérlegelése. E nélkül nem foghat gyermeke erkölcsi bajának gyógyításához. Mert a szerint, a mint a hazugságot meggondolatlanság, könnyelműség, teljes tudatosság, félelem, rosszakarat, szorult helyzet, vagy tervszerű számítás szüli, más és más eljárást kell követnie. Sőt ezenkívül tekintetbe kell vennie a gyermek korát, múltját, körülményeit és az egyéneket, a kik ellen s a kik előtt hazudott. 5. liármi legyen is a hazugság szülő-anvja, ha a gyermek vallásos irányú nevelésben részesült, sikerrel hivatkozhatik a szülő a szent írás azon helyeire, melyek a hazugságot elitélik. Igy például: »A hazug ajkak utálatosak az Úrnál; a kik pedig hiven cselekesznek, tetszenek neki.« (Példab. 12, 22.) »Gyűlöli az Úr a hazug nyelvet és a hazugságokat beszélő hamis tanút.« (Példab. ('., 16—19.) »A rágalmazástól óvjátok nyelveteket, mert az alattomos beszéd nem esik hiába; a mely száj pedig liazud, megöli a lelket.« (Bölcs. 1, 11.) »Valamig lélekzet vagyon bennem, .... nem szólnak ajkaim gonoszságot. nyelvem sem forgat hazugságot.« (Jób 27, 3—4.) »Nagy gyalázat emberben a hazugság, mely a fegyelmetlenek szájában szüntelen forog. Tűrhetőbb a tolvaj a szüntelen hazug embernél: de mind a ketten veszedelmet örökölnek. xV hazug emberek viselete becstelen és gyalázatuk szüntelen velők vagyon.« (Sirák. 20, 26—28.) »Egv Ananiás nevű férfiú pedig Zafirával, feleségével, eladá mezejét és csalárdul megtarta a mező árából felesége hirével; és előhozván egy részét, az apostolok lábaihoz tevé. Mondá pedig Péter : Ananiás ! miért kisértette meg a sátán szivedet, hogy hazudj a Szentléleknek és csalárdul cselekedjél a mező árával ? Nemde, ha megmarad, neked marad az ? s miután eladtad, ára nem a te hatalmadban volt-e V Miért gondoltad e dolgot a te szivedben ? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Ananiás ez igéket, leesék és meghal a. És nagy félelem lőn mindazokon, kik ezt hallották. Fölkelvén pedig az ifjak, elemelék őt és kivivén, eltemették. Lőn pedig mintegy három óra múlva, hogy az ő félesége is, nem tudván, a mi történt vala, beméne. Mondá pedig neki