Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 4 A ) Mi a nevelés valódi czélja ? Az emberiség évezredek óta szemléli a természetet s lépten-nyomon látja azon választó-falat, mely az emberes az állat-világ között elhúzódik. — Mig a kis csirke, még jól ki sem bujt a tojásból, azon tojás-héjasan kezd el futni és csipi föl az elhintett gabna-szemet; mig a gyönge pelyhü kacsa, csak vizet lásson, legott elhagyja az őt kiköltő anya-tyukot, s fut, a hogy tud, hogy rábocsátkozzék hajó-szerű testével elemére, a vizre ; mig a ragadozó állat, alig nyilik ki szeme, máris zsákmányra kacsint; mig a pók hálóját, a hód lakását, 'a fecske fészkét ós a méh nyolczszögü sejtjét szintén előzetes tanitás nélkül késziti meg: addig az ember összes erőinek és tehetségeinek csak csiráival jő napvilágra ; testileg és lelkileg fejletlen; hosszas ápolás- és gondozásra szorul; józan nevelés s alapos oktatás után fog egyéni és társadalmi kötelmeinek megoldásához. — Szóval az embert nevelni kell. A cselekvés irányát a czél minősége szabja meg. — Ha tehát meg akarjuk tudni, „mi a nevelés valódi czélja?" —• tisztában kell lennünk az ember eredete- és rendeltetésével. Sok embernek gyöngéje, hogy minden áron új at* akar mondani; de azzal keveset törődik : lielyes-e állítása, vagy nem ? [Korunk természettudósainak egy részét nem érdemtelenül éri e vád; — azon részt tudniillik, mely, tudományosságának érzetében hadat izenvén a múlt összes emlékeinek, halomra dönteni és ) lábbal tiporni igyekezett az embert természete és jellemző tulajdonai szerint felfogó tanokat, s lielyökbe oly rendszernek rakosgatta le alapjait, melyről bizony mindenkor csak arczpirulva tekinthet föl a kereszténység által az embernek emelt piedesztálra. — Avagy ki nézhetne önérzettel azon családfára, melynek gyökere a majmok országáig lehúzódik'? — Ki kérkednék azon nemesi származás-levéllel, mely dédősünkként az ó-világ keskenyorru majmainak egyikét ^hirdeti ? — De hasztalan, az Ízlésről nem lehet vitatkozni! — Azért miattam a darvinizmus hitvallói ölelkezhetnek ezután is majom-testvéreikkel ; hirdethetik továbbra is, hogy az ember „ős-iszapból", „ős-nyálkából", vagy „alaktalan tojásfehérnyéből" fejlett ki; nevezhetik a gondolkodást jövőre is „viló működésének", a lelket „finomult s öntudatra ébredt anyagnak" és az Isten hivésőt „beteg velők lázas lüktetésének" ; taníthatják Diderot-val még azt is, hogy köztök és kutyájok között különbség csak a szőrben van, — ez az ő dolguk. — De e térre nem követem őket; hanem ott keresem az emberiség élet folyamának forrását, a hol ez megfakadt: Istennél. Az emberiség történetének leghitelesebb, legrégibb és legtiszteietre mélIrányeszmék a nevelés körül. — Ohler: Lehrbuch (lev Erziehung und des Unterrichtes. Stapf: Erziehungslehre im Geiste der katholischen Kirche — Hammer: Der christliche Vatelin seinem Berufe. — Stoltz: Das Menschengewächs. — Hattler: Kinderschutz. — ßtoltz

: Die vornehmste Kunst. — Hammer: Die christliche Mutter in ihrem Berufo. — Klencke

: Die Mutter als Erzieherin. — Stoltz: Erzieluingskunst. — Stoltz: 17 Fragen und Antworten. — Kohler; Die zunehmende Entsittlichung der Jugend. — Pchwarz und Curtmann : Lehrbuch der Erziehung. — Schwenke : Erziehung und Unterricht, — s több, a nevelés iigygyel kapcsolatos irodalmi tennék.