Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

- 3 — keinek megvédésére és támogatására hivatott sajtó egy része, — a revolverzsurnalisztika és a pornografia — az egyéni becsület hajléka, a családi tűzhely békéje, a vallásos meggyőződés bensősége és az erkölcsi érzék romlatlansága ellen oly gyakran elkövet? Nem tartják-e egész p]urópát folyton lázas izgatottságban a fenálló társadalmi rend és birtok-jog megbontására törő kommunisták, szocziálisták és nihilisták ? Kinek nem sirt még a lelke, midőn látnia kellett, hogy a korszellem fagyasztó dere már a társadalom életfájának nyiladozó virágát, az ifjúságot is megcsípte ? Ki nem hallotta még a szülőknek ily alakú keresves panaszát: gyermekeink ma már nem szívesen engedelmeskednek; a szülők tisztelete és az idősbek becsülése helyébe a szeretetienség és hálátlanság telepedett; Isten félelme és törvényeinek tisztelete kihalóban van nálok; közünyösségökből csak önző érdek és élvezet-vágy rázza fel őket; az ifjúság örömeit már nem ismerik, hiszen az élet öröm-rózsáit idő előtt letépték, s igy egész valójokon a korai érettség bün-férge rágódik; szemeikből kialszik az élet szikrája, arezuk elhalványul, hervad és fonnyad, beköszönt nálok az élet ősze, mielőtt jól kitavaszodott volna; teher rájok az élet, tehát élni nem kívánnak, — sőt boldogtalanságukban ettől még szívesen meg is válnak ?! Bár a felsorolt tények igazsága a mindennapi tapasztalásban gyökerezik, mégis, ismervén sok embernek ellenmondó viszketegét, szinte előre hallom, a feltárt jelenség részleteinek megtekintése után, egyeseknek ily alakú megjegyzését: „a kép készítésénél nagyon fekete festéket használt," „az árnyékolás erős" ; — sőt hiszem, akad, ki a „világfájdalom

u vádját is szemem közé vágja. — De mielőtt bárki is Ítélne, értse meg jól: hogy soraimban nem egyesek lelki világát és erkölcsi értékét, hanem a társadalom általános képét mutattam be ; hogy mint magyar ember azt a hitet vallom : „nyilt szóból ért a magyar" ; hogy nem az a jó barát, s nem az használ, ki eltakarja, hanem a ki felfödi előttünk hibáinkat. Minthogy pedig a tollat kezembe egyedül azon ifjúság hő szeretete adá, melynek nevelésében és oktatásában életem napjait eltölteni magasztos feladatom, nagyon természetes, hogy, használni akarván, társadalmi bajainkat leplezetlenségökben ecseteltem. Mindazonáltal ne gondolja senki, hogy korunk kinövései engem az előző korok bármelyikének feltámasztására sarkalnak. — Korán sem! Nem kell nekem sem ó-kor, sem közép-kor, hanem csak az, melyben élünk, — de nem jelenlegi alakjában. — Tartsuk meg belőle, a mi jó; nyessük le, vessük el s javítsuk meg, a mi ártalmas. Ez az én társadalmi hit vallásom! A jó orvos gyökerén kapja a bajt. — Fölkeresem tehát én is az emberiség első nevelőjét, a családot, s elmondom jelen soraimban a vallásos családi nevelésről meggyőződésemet, melyet hosszas tanulmányozás*), még több gondolkodás és a nevelés terén szerzett tapasztalati adatok egybevetése után alkottam. *) Tanulmányaim tárgyát a következő művek képezték: Dr. Karsch : A tízparancsolat és századunk. — Purt: Dupanloup nevelési elvei. — Spencer: Értelmi, erkölcsi s testi nevelés. — Zádori: A társadalom alapelvei. — Varga : A házi nevelés. — Naszluliáez: Tiszta erkölcs. — Dr. Steinberger: Jézus Krisztus, a nevelő tani tó k eszményképe. — Legouvé : Atya és fiu a 19 ik században. — Sarmaságh: Száz tanács ezer bajra. — Nagy : Nevelésünk betegsége ós orvossága. — Frank : Korunk szelleme és a házi nevelés. — Szvorényi : Neveléa-ügyi értekezések. - Chateaubriand : A kereszténység szelleme. — Dupanloup : 1*