Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

_ 29 — tésére nincs mód, a fiu megmentésére nincs remény. likkor, midőn már mindenféle mentő eszközből kifogyott s a természetes erők menekülést nem Ígértek, letérdel a kapitány, lelke mélyéből imádkozik s hőn kéri Isten segítségét. Benső esdeklése meghallgatásra talál. Pár pillanat múlva éppen ellentétes légáramlat jut uralomra s a hajót oldalt félig lefekteti. A hullámzás követi a megváltozott szél irányt, s az igy visszafelé haladó hullámok egyike fölveti a kis tint a födélzetre. Nem sokára a vihar is alább hagy, a tenger lecsendesül, s a hajó az utasokkal együtt megmenekül. A kapitány szeretetének megkettőzött erejével öleli keblére megkerült, fiát s az utasokkal egyetemben hálás szavakkal dicsőíti Istent: a természet Urát. IV. Szoktassák gyermekökfit a vasárnap megnléséhcz és az Isten házába. Befejezé Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala ; és inegnyugovék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala. Es megáldá a hetedik napot és megszentelé azt, — olvassuk a teremtés történetében. Azon pillanat óta, melyben az ember Isten kezéből kikerült, minden nép szokásai között megtaláljuk a hét egyik-másik napjának megszentelését. Az egyiptomi a csütörtököt, a perzsa a keddet, a zsidó a szombatot, a görög a hétfőt, a mohamedán a pénteket ünnepelte meg: a keresztény meg a vasárnapot választotta testi pihenése és lelki munkája napjául. Ki nem veszi észre, hogy a munka és a pihenés ily elosztásában is az embernek isteni képmása tükröződik elénk '?! Nagyon természetes tehát, hogy az emberiség e minta kép hü lenyomatához, az örökség iránt szokásos kegyelet egész bensőségével, ragaszkodott mindenkor. S míg Homér megemlíti a hetedik szent napot, s Flavins hangoztatja, hogy korában nem volt barbár nép, mely a hetedik napot ni unkaszünetül nem ismerte; s míg Cicero fölemelt fővel követeli, hogy ünnep napon a pörlekedések szüneteljenek és az atyáinktól ránk maradt jámbor szokások megtartassanak : addig Mózes erkölcsi törvényt alkot: „Ilat napig munkálkodjál és tedd meg minden dolgodat ; a hetedik napon pedig a te Urad, Istened szombatja vagyon; ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad, se leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény mert hat nap alkotta az Űr az eget és a földet, a tengert és mindazt, ami azokban vagyon ; de a hetedik napon megnyugovék ; azért áldotta meg az Ur a szombatot és megszentelte azt.'

: A kereszténység, a jelzett nyomon haladva, szintén parancscsal emelte a vasárnapot a hét többi napjai fölé, meghagyván : „Az anyaszentegyháznak szokott ünnepeit megüljed !" A történelem adatai hangosan igazolják e parancs jogosultságát, inert még a társadalmi zűr zavarok idején, a franczia forradalom kitörésekor is érezték a vasárnap megiilésének szükségességét. Igy p. o. az amerikai Massachusett törvényhozói a vasárnap megüléséről szóló törvény-javaslatot azért emelték törvény erejére, mert a vasárnapok megtartása közös érdekű, a munkát hasznosan felfüggeszti, az embereket az élet kötelességeire ós azon hibákra figyelmezteti, melyeknek az ember alá van vetve; módot nyújt Istennek, a mindenség Terem-