Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 30 tőjének és Fentartójának imádására, s oly tettek gyakorlására, melyek a keresztény társadalom díszére és javára szolgálnak ; a vallástalan és könnyelmű emberek megfeledkezvén a vasárnapot illető kötelmekről s azon haszonról, melyet a társadalom ezen törvényből húz, ezen napokat munkájok és élvezeteik által megszentségtelenítik, zavarják azokat, kik példájokat nem követik, vétenek az egész társadalom ellen, minthogy kebelébe a felbomlást és romlott erkölcsöket ültetik. Midőn Montalembert törvény-javaslatát a vasárnapi munka-szünetről felolvasta, Skócziából, a glasgowi, majdnem egészen protestánsokból álló munkástársulattól levelet kapott, melyben, a hála és elismerés kifejezésén kívül, kiemelik még, hogy ezen törvényjavaslat a munkás osztályokat az örökös munka rabságától szabadítja meg; az állam-férfiak mindig joggal hivatkozhatnak ránk, kiknek üdve és boldogsága a vasárnapban rejlik. A vasárnap iránti mély tiszteletünk fejtette ki értelmünket, ez volt őre jó erkölcseinknek, záloga szabadságunknak, bástyája a társadalmi rendnek, alapja nemzeti jólétünknek. A kereskedelem szükségleteinek s a fukarság kielégíthetetlen követeléseinek közepette, atyáink hitéhez való ragaszkodásunk megtartotta számunkra a hetedik napnak kimondhatatlan jótéteményét, A történelem nem mutathat föl oly jótevő intézményt, a tudomány és fölfedezései soha sem fognak oly eredményt előidézni, melyet ezzel összehasonlítani lehetne. A vasárnap megülése többet tesz a nép szellemének emelésére tízezer győzelemnél, vagy ugyanannyi mechanikai találmánynál; több rosszat fog kiirtani, mint valamennyi büntető törvény ; több visszaélést fog megszüntetni, mint bárminő törvényhozás ; jobban fog hatni a munkás osztályok sorsának enyhítésére s javítására, mint a bölcselők utópiái, vagy a nemzet gazdák bölcs elméletei. A XVIII. század bölcselői sem térhettek ki a vasárnap jelentősége elől; s magát Rousseaut is jobb meggyőződése ily nyilatkozatra késztette: Nincs roszszabb, mint ha a népnek nincs ideje egyébre, csalt, hogy kenyerét keresse; szükséges, hogy örömmel egye is, mert e nélkül nem fogja sokáig keresni. A munkától vali> irtózat jobban sújtja a szerencsétlent, mint a munka, lía tehát azt akarjátok, hogy valamely nép tevékeny és munkás legyen, adjatok neki ünnepeket! Az igy elveszett napok értékesebbekké teszik a többieket. Mirabeau sem maradt egy lépéssel sem kortársa mögött, midőn a népet védelmébe veszi: Az egyheti munka-teher alatt görbedő embernek az ünnep adja vissza erejét, ez ad alkalmat az elmélkedésre, mely mindig oly szükséges, s melyet a gépies foglalkozás ellankaszt. Lelkesítsük a munkára és embereinknek négy karjok lesz ! Ez a dolog titka ! Még a kommunista Proudhon is megvallja, hogy, ha csak egy nappal kisebb a hét, a munka elégtelen a nyugalomra, ha nagyol)!): túlterjedelmes. IIa minden három nap után félnapi nyugalom engedtetnék, az idő eldarabolása által több vesz el belőle. Ha pedig tizenkét napi munka után negyvennyolcz órát engedünk a nyugalomra, dologtalanság által öljük meg az embert, minthogy a munka-teher alatt kimerül ereje. De legjobban helyt állt maga a nép. Midőn ugyanis a franczia forradalom rémes napjaiban elrendelték, hogy a hetenkinti felosztás helyébe a 10-es lép, s igy nem a hetedik, hanem a tizedik nap lesz a pihenő, — a természeti erőkkel