Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

- 27 — Vallásügyi nézeteim nem mindig voltak ilyenek, mint most. Tévedésein okát ráfoghatnám ifjúságomra, a korszellem eszeveszettségérc, vagy a társaságokra, melyekben az időtájt forgolódtam, üe ezt ínég sem teszem, s inkább akarom magamat vádolni és elitélni. Nem helyeselhetem azt, a mi nem helyeselhető. Csak el akarom beszélni, mily eszközökkel vezetett vissza kötelességemhez a Gondviselés. A franczia forradalom emberei tiszteletre méltó anyámat 72 éves korában bebörtönözték. Itt több gyermeke veszett el és saját élete fonala is elszakadt. E rémséges helyen, utolsó napjaiban, kimondhatatlan fájdalommal töltötte el lelkét. a visszaemlékezés tévedéseimre. Midőn haláltusáját vivta, megbizá egyik nővéremet, hogy engem vezessen vissza azon valláshoz, melyben nevelt, s adja tudtomra: utoljára is mily hőn imádkozott érettem szomorú fogságában. Midőn a levelet Amerikában megkaptam, anyám s nővérem nem valának már az élők sorában. De csakugyan nem lett volna emberi szivem, ha ezen, a sir mélyéből előtörő kettős hang se renditett volna meg. Azért sírtam, s ismét hivő lettem. Nyíltan megvallom : keresztény meggyőződésemet semminemű természetfölötti felvilágosításnak nem köszönöm, hanem egyedül és kizárólag tiszteletre méltó s a börtönben elhalt anyám imádságának és intelmeinek. Igen, sirtam és keresztény lettem !... e) Szent Ágoston, a szent atyák díszes sorának kimagasló alakja, liatal éveit hitetlenségben s aljas kicsapongás között élte át. Edes anyja, a női erények gazdag birtokosa, Szent Monica, többször íigycímeztette, intette, dorgálta s szigorúan megfeddette szerencsétlen tiát. De minden hiába volt; szava a pusztában hangzott szét. . . E szomorú tapasztalat szive mélyéig meghatja az édes anyát. S midőn sziv-fájdalmában így kesereg, megvillan előtte egy reménysugár: az Isten irgalma. Benső imában emelkedik föl lelke a Mindenhatóhoz, szemeiből köny-zápor szakad, s kegyelmet kér fia számára. Az idő haladt, s a szerencsétlen tíu maradt, a milyen volt. A hivő édes anya már majdnem összeroskad lelki szorongásainak közepette, többször csaknem a kétségbeesés örvényének széléhez jut, de mindig visszarántja a gondolat: lehetetlen, hogy azon fiú, kiért oly sok köny hullott, elveszszék. Amit szerető lelke oly erősen hitt, végre is teljesült. Monica ugyanis néhány nappal halála előtt a tengerparton, Ostiánál, üldögélt 33 éves fiával, Ágostonnal, azon tervet forgatván fejében, hogy haza tér Afrikába. Ágoston anyja jobbjára telepedett. Ekkor, teljesen magokra hagyatva, szerfölött kedves beszélgetésbe eredtek. Feledték a multat, gondolat-körükbe vonták a jövőt s megjelenitették az örök életet. Szemlélték a tengert hatalmas viztömegével; tekintetükkel befutották a gyönyörű partvidéket, melyről szemeiket az égboltra vetették, s látták a nap lenyugvását, a hold fölkelését és a csillagok ragyogását. Megcsodálták a Teremtőnek e nagyszerű müveit, de legott levonták az önként kínálkozó párhuzamból a tanulságot: Isten képmásra alkotott leikök még csodálatra méltóbb. Erre mindketten, mintha csak átszellemültek volna, kigyúladt arczczal s boldogságot sugárzó szemekkel emelkednek föl az élet kút fejéhez, az öröm és boldog-