Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888
— 18 II. Tanítsák meg a gyermeket imádkozni. Saját tapasztalatunk s apáink elbeszélése hfi. vonásokban tárják elénk a régi családi élet képét. — Alig lépjük át a küszöböt, megható jelenséggel állunk szemben. A szoba egyik falán feszület, a békét hirdető virágvasárnapi bárkával diszesítve; ez előtt térdre hullva, feleségétől s kedves gyermekeitől környezve kezdi meg a család-apa, ki akkor nemcsak kenyérkereső, hanem családjának, eme Isten dicsőségére emelt hajléknak, lelkes papja is volt. hő imáját, keresztvetésre emelvén jobbját; majd össze-kulcsolja kezeit, égre irányítja szemeit s mély megindulással rebegi el, édes-mindnyájok nevében, lelkének hő vágyát s hálás érzelmeit, mondván: Mi atyánk, ki vagy a mennyekben stb. A közös ima befejeztével a bölcső mellett találjuk az édes anyát; arczán béke és szelídség, homlokán nyugalom, szemeiben boldogság honol ; gondolatait egész lénye letükrözi, érzelmei ajkáról lebennek el : imádkozik. Mily ritka ma már ily tünemény ! Pedig vallásos őseink sem tettek mást, mint a mit már Plátó, az ókor pogány bölcselőinek egyike, hangsúlyozott: ,.A legszebb és legjobb, a mit erényes ember megtehet, s a mi élete boldogságát leginkább előmozdíthatja, az, hogy imája által Istennel folyton közösségben legyen." Igen, vallásos alapon álló elődeinktől megtanulhatják a mai szülők, hogy az emberi lélek természeténél fogva keresztény ; s igy, már mielőtt beszélni tudna a kis gyermek, megszülethetilc benne a vallásos érzület, a család jó példája folytán. Mily beláthatatlan a Gondviselés útja! A női szívben gazdagabb érzelmi forrást fakasztott meg s a női kedély húrjait kiválólag vallásosságra hangolta, hogy az édes anya, a gyermek első nevelője, bőven nyújthassa, mire kisdedének nagy szüksége van: a vallásosságot. — A kicsi ajka még néma, az „apa" s „anya" szók sem peregnek le róla, s édes anyjától máris eltanulja a keresztvetést; mintha csak delej vonzaná, kezével homlokát, mellét s vállait szépen megérinti. Miért,? Mert igy látta édes anyjától. Íme! A kisded beszélő szerve még békóba van verve, s már is beszéli a világ-nyelvet, mert tud keresztet vetni! Valóban jól jegyezte meg Mezzofanti, ki 50 nyelven beszélt, midőn egy keletre készülő zarándoktól azt kérdezte: Hány keleti nyelvet tanult meg? s ez neki így válaszolt: Keleti nyelveket nem tanultam, kivéve néhány szót zsidóul; de hiszem, az olasz nyelvvel mindenfelé eljutok ; — nos én hamarjában egy átalános nyelvre figyelmeztetem : értem a kereszt nyelvét. Bár hova megy, a hol keresztények vannak, mindenütt ismeretes a kereszt jele, s mindenki megérti Önt, bármily nyelvű legyen is, mihelyt látja, hogy keresztet vet magára. A mint a kis csecsemő nyelve megoldódik, lelkülete már kész imára, mert úgy győződött meg, hogy édes anyja imádsága nagyban elüt a köznapi munkától; s igy szinte észrevétlenül szokta meg, hogy a kereszt-vetéssel mindig valami nem közönséges is jár. Mi nehézségre sem akad tehát az édes anya, midőn második élet évéből kibontakozó gyermekét a kereszt-vetéssel karöltve járó szavakra tanítja, majd meg imára édesgeti:
