Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 19 „Kis kacsóid össze-téve szépen, Imádkozzál kedves gyermekem!" Nagyon természetes, liogy az édes anya reggel ós este, evés előtt és után csak pár szóra terjedő imát mond fejletlen gyermeke előtt; de azt megvárhatja tőle, hogy hangosan, tisztán s értketőleg ejtse ki. Az ily gyermekkori ima mélyre hat a lélekben, állandó helyet foglal itt, a serdülő ifjú, a meglett férfiú, sőt a reszkető öreg is ennek szűk keretébe foglalja szive óhaját és keble háláját. Még a hitetlen is, kinek lelke már régen elszokott a vallásos gyakorlatoktól, ha jobb óráiban imára nyitja föl száját, ezen, mondhatni, bölcsőkori örökséghez nyul. Ha a mindennapi ima átment a kis gyermek vérébe, nem szivesen hagyja el, sőt, hogy elvégezhesse, a fölmerülő akadályok leküzdésére is vállalkozik. Megkapólag tanúskodik erről azon négy éves kis fin, kit szülői, kora reggel útra kelvén, magokkal vittek. — Az út hosszúra nyúlt, s csak délután 5 órakor értek el czélpontjokhoz. — Körülnéz az édes anya, s azon veszi észre, hogy gyermeke nincs sehol. Hosszas keresés után betekintenek a közeli templomba is, s itt találják térdeire ereszkedve, imádságba buzgón elmerülve. Áhítata végeztével visszatér anyjához s távozása okát kutató kérdésére azzal válaszol, hogy reggeli imája még hátra volt. mert otthon kifogyott az időből, — ezt kellett pótolnia. Sokan majd azzal állnak elő, minek a kis gyermeket imádságra tanitani akkor, midőn még nem is érti az ima tartalmát, s azt sem éri fül észszel, miért szükséges és hasznos imádkozni V De ne aggódjanak, nem maradok adós a felelettel. — Ha egy nevére érdemes anya, ki az L'r félelmét.már át-ültette kisdede lelkébe, ölébe veszi drága magzatát s figyelmezteti: édes gyermekem, most imádkozunk a jó Istenhez ; azért vigyázz ! — a kicsi azonnal felocsúdik, ellesi s követi anyja mozdulatait, s egész magaviseletével elárulja, hogy most magasabb lénynyel van dolga, kitől nemcsak kérhet, de kaphat is; szóval Istenhez emelkedik, Vele közlekedik, — tehát imádkozik. Hiszen mi az ima? A lélek fölemelkedése Istenhez. A dadogó gyermek lelkéből előtörő, habár még szinte tagolatlan szó sokkal kedvesebben hangzik az lir trónja előtt, mint azon felnőttek imája, kiknek szivét a romlottság jég-kérge takarja. Jól mondja a szent Írás : A kisdedek és csecsemők szájából készitettél magadnak dicséretet. A mily fokban fejlődik a gyermek szellemi szervezete, az ima is lépést tartva hosszabbulhat. így, habár mérsékelt léptekben, oda jut az édes anya. hogy kicsinyje a „Miatyánk"-ot, „Üdvözlet"-et, „Hiszekegy" et, „TizparancsoIat"-ot stb. egyenlő könnyűséggel rebegi el. Most már helyén lesz, a maga módjával, azt is megértetni a hitnek kis harczosával, hogy az imánál a külső mindig megfeleljen a belsőnek, az ajak hangja és a sziv dobbanása összhangban legyen ; mert a pusztán ajak-ima érzelmi tartalom nélkül: csengő érez és zengő czimbalom. Jó szoktató lesz a gyermekre, ha nemcsak a rendes napi imákat végzi szülőivel együttesen, hanem kiválóbb alkalmakkor is, pl. súlyos betegség, megrendítő csapás, nagyobb egyházi vagy családi ünnep idején, — ezek érzelmeihez fűzi keble hő fohászát. Ha a gyermek kellő időben tisztába jő Isten végtelen jóságával, s átérzi, 2*