Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 8 őt: „Menj békével és Izrael Istene teljesitse kérésedet!'' Anna nemsokára csakugyan fiút szült s elválasztván kisdedét, fölment vele Silóba és áldozatot mutatott be az Urnák ily szavak kiséretében: „Kérlek Uram, él a te lelked Uram! én vagyok amaz asszony, ki előtted állottam, itt imádkozván a/. Úrhoz, e gyermekért imádkoztam és megadta nekem az Űr kérésemet, melyet kértem tőle. — Azért én is azúrnak adom őt minden napjaiban, melyekben az Úrna't leszen szentelve." Mily üdvös tanulságot meríthet Anna esetének utolsó részéből minden keresztény szülő! Megérthetik belőle mindnyájan: hogy gyermekök az Isten ajándéka, nem végleges tulajdonuk, érte felelősek és róla egykor számolnak ; s így azzal, hogy magzatukat a földnek megszülték, még nem oldották meg feladatukat, hanem őket egy felsőbb világ polgári jogainak megnyerésére előkészíteni szintén kötelességük. Szóval a szülők, gyermekeikre nézve, Isten helyettesei. Istent helyettesíteni mily dicső foglalkozás, mily lélekemelő munka, mily nehéz feladat s mily nagy felelőséggel járó kötelezettség! Avagy nem fönséges müvelct-e azon gyermeki lélek vezérének lenni, melynek még Isten előtt is oly nagy becse volt, hogy váltságáért egyszülött Fiát, Jézus Krisztust küldötte, és Ot még a kereszt halálától sem kímélte? Nem minden salaktól ment lélek vállalkozhatik-e csak arra, hogy öröklött szennyétől a keresztségben megtisztult, az ártatlanság ékes ruhájával diszeskedő, örök boldogságra teremtett lelket, a földi élet háborgó tengeren át, sértetlenül vigyen az Istennel való örök egyesülés hónába? Nem aggasztó ej azon tudat, hogy a gyermek-nevelésnél nem kevesebb, mint egy örökké-valóság forog koczkán, mert a kis gyermek a mennyei Atyának tia és Isten országának örököse? Kinek lelkét nem hatja meg azon gondolat, hogy itt életre és halálra megy a küzdelem, s míg erény és tiszta szív megnyitják azon hon ajtaját, melynek örömeiről mondhatta az Úr, „szem nem látta, fül nem hallotta, sem az ember szivébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, kik őt szeretik'*: addig hanyagság és mulasztás a szenvedélyeknek készítenek tanyát, melyek a lelket szépségétől és díszétől megfosztják, a romlottság és bün kérgével bevonják és végül a pusztulás örvényébe döntik ? Kit nem fog el a buzgalom heve azon gondolatnál, hogy a megkeresztelt gyermek Istennek a hit sziklájára épített hajléka, mennyei ,kertecske, titkos paradicsom a földön, melynek középre ültetett fáján, a szivben, szeretet és jóság, türelem és béke, szelídség ós hűség egyképen megteremnek? Mely szülő nem érzi, hogy valamint rózsabimbó teljes szinpompában csak rózsatőn díszlik: úgy az emberiség élet fájának bimbai, a gyermekek, szintén csak a szülői ölben feslenek ki természetes arányokban és művészi ékességükben ? Nem természetes-e, hogy valamint a szülői szívbe helyezte az Úr a szeretetnek leggazdagabb forrását; s valamint a szülői névnek adott legbiztosabb alapon nyugvó és ragyogó fényű tekintélyt: úgy a gyermeki szív is értök dobog legmelegebben és előttük hódol be teljes készséggel ? Lemondhatna-e az első nevelés kötelmeiről azon szülő, ki még az értelmetlen állat-világban sem akad oly esetre, — leszámítva a kakukot, melynek meg e miatt, tudjuk, van mit hallgatnia az emberektől — hogy a kicsinyek idegen gondozás alatt nőnének föl ? Mely szülőt nem lelkesítene buzgó munkára azon tapasztalás, hogy az iskola és társadalom a családi kürből kapják az anyagot, s „ritkán, — mint Tompa mondja — vagy a sors izzó tüzének legmagasabb hévfokán veszti el szinét a jellemnek itt nyert zománcza; a csorbát, a tévesztés nyomát pedig, mint disztelenítő anya-jegyet az