Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

VOLAPÜK. Jelige Menade bal, Fttki ball Mig az emberek egymástól mintegy elszigetelve saját országaikban éltek, saját nyelvüket beszélték, könnyen megvoltak, meg is lehettek egymás között ; azonban mióta e három nagyhatalom — a vasút, a telegraf és a pósta — uralják a földtekét, lerombolták a föld népei közt fönálló válaszfalakat, közelebb hozták az embereket egymáshoz, állandó összeköttetést létesítettek egymás közt: okvetlenül szükségessé vált egy negyedik általános közlekedési eszköz, mely lehetővé tegye azt, hogy az emberek egymással találkozván, egymást meg is értsék. Ez, az egész földiekét átkaroló közlekedési eszköz a volapük, azaz világnyelv. A világnyelv hivatta van a mívelt népek közt létező és a közlekedést megnehezítő nagy akadályt elhárítani. Minő fantasztikus gondolat! mily kivihetetlen törekvés ! talán olyan is akad, ki rámondja : mily bolondság! —• Lemondani édes anyanyelvünkről, azért, hogy néhány idegen, jött-ment emberrel beszélhessünk, valóban bűn volna Istenünk és nemzetünk ellen. Az édesanya műnyelven szóljon ezentúl gyermekéhez ?! Az nem lehet. A gyermek csak a természetes nyelvet, az anyanyelvet, az anyai szeretet nyelvét érti meg. Műszeretet nincsen ; a mely van, az hazug. — gondolna ilyenekre ? ez nem a volapük fogalomköre. A magyar anya örökké magyarul fogja szeretni gyermekét; a magyar polgár magyarul fogja éltetni hazáját s királyát; a sziv költészete csak az anyanyelven szól melegen szivünkhöz; minden nemzetnek ezentúl is elengedhetjen kötelessége marad nemzeti nyelvének mivelése, ápolása. Enthuziaszta álmodhatik csak arról, hogy egykor valamennyi ember a világon világnyelven fog beszélni; de eljön az idő és már nincs meszsze, mikor nem fogják mivelt embernek tartani azt, ki a volapüköt nem érti. Az emberek agyvelejének szervezetében van annyi egyformaság, mely egy közös nyelv megtanulására képessé teszi őket. A nyelv alak, a gondolatnak külső formája; élete a szellem, mely ezer változatosságában ugyanannyi alakot öltött. Lehetséges-e általában műnyelv és kik ezen eszmének képviselői? Lehetséges, mert van. Szerzője Schleyer Márton János, nyugalmazott litzelstätteni r. k. lelkész Konstanzban (Baden). Született 1831. julius 18-án Oberlandau-ban. Atyja tanító volt, ki fiát gondos nevelésben részesítette. A gimnáziumi tanfolyamot Tauberbischofsheim-ban és Karlsruhe-ban végezte. A freiburgi egyetemen bevégezvén iskolai tanulmányait 1856-ban pappá szenteltetett. Több helyütt lelkészkedett; de gyenge testalkata lévén, állásáról lemondott. Nyugalomba ment Konstanzba 1000 mrk nyugdíj mellett. Ma is ott él. — Már mint 1*