Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885

Értekezés: A darvinizmus

20

része Darwin állításának merő képtelenség; mert hallott-e Darwin oly emberekről, kik Pythagoras tantételéről, vagy Sokrates gnoti seauton-járól, vagy Archimedes heureká járói álmodtak volna, dacára annak, hogy mindezekről soha egy szót sem hallottak ? Talán Darwin majmait kínozzák az efféle álmok ? Arról szoktunk álmodni, a miről fogalmánk van. Ha tehát Istenről álmodtak az emberek, annak fogalmával is kellett birniok. Ha az Istenség fogalma álomkép szüleménye volna, bizony megtörténhetnék, hogy a majmok, kik szintén álmodnak, egyszerre valamely modern vallási felekezetet alakítanak és a kőmüvestéhelyt választják egyedül üdvözítő jelvényül.

Az erkölcsi érzelem kifejlődéséhez Darwin az értelem magasabb fokát elégségesnek tartja. Mily csekélység! Valószínűnek mondja, hogy erős társadalmi ösztönökkel biró állatok okvetlen erkölcsi érzelemre is szert tennének, ha értelmük annyira fejlődnék, mint az emberé. Társadalmi ösztönüknél fogva ugyanis élvezetet találnak bajtársaik társaságában, most már csak tovább kell fejleszteni szellemi tehetségüket, hozzáadni egy kis beszédképességet; ezáltal közvélemény alakul, mely a község tagjainak óhajait kifejezi, — és íme kész az erkölcsi alap minden istenség nélkül is. — De hát az az állat, melynek akkora értelme van, mint az embernek, az már ember és nem puszta állat; az erkülcsiség meg a kötelesség eszméjén alapul, ez pedig értelmet és szabadságot tételez föl. Állat értelemmel (ily értelemben) és szabadság értelem nélkül nem képzelhető. Állatot társadalmi elhaladással gondolni, nehéz. Van ugyan — közönséges értelemben — okos állat, de mily szigorú korlátok között. A fecske ma is úgy építi fészkét, a hód házát, a darázs sejtjeit, mint ezelőtt 5000 esztendővel. A medve, ha visszakerül szabad rokonai közé, bizonyára nem produkálja betanult táncait. Az emberi dresszura elhanyatlik benne. Űr, roppant űr van az ember és állat között; és nem veszszük-e észre a veszélyt midőn a természettudósok be nem bizonyított vélelmeiket tények gyanánt tárják föl a laikusok előtt, kik azt fegyverül használják az igaz tudomány ellen (Luca). Az alkalmazkodás és hasznosság fogalma semmiféle erkölcsi rendszernek nem szolgálhat alapul, mert ez igen változó mennyiség. A természetbúvár, a ki megszokta az érzéki természetben az oksági viszony szerint működő mechanikus erők láncolatát keresni, abban is döntő szót igényel magának, a mi sem vegyészgörebe, sem boncoló kése, sem raatkematikai képlete alá nem tartozik. A vallás, erkölcs és eszthetika alapelvei fölött is Ítéletet szeretne mondani; és a föltétien, önmagától létező szellemi lényt, a kiben eszméink alapjukat lelik, tagadná ! Minden eszményi, a mi tapasztalatilag nem bizonyítható és mechanice nem szerkeszthető, nála hiú ábránd és csak annyiban bir értékkel, a mennyiben a létérti küzdelemben hasznosnak bizonyul és a mennyiben a tévelj- is, miután az ember életében tényleg megvan és szerepet játszik, latba vethető. Hel lwald F rigyes „Darwinizmus és idealizmus“ cimü értekezésében egész nyíltsággal kimondja, hogy vallás és tévedés ikertestvérek. ,,A vallások története az emberek tévedéseinek históriája. Ezen tévely mindig megvolt, meg is lesz. Ezen szükséges tévely képezi a vallás lényegét. Minden eszmény tévedés. Az emberek művelődésének története bizonyítja, hogy az eszmények magassága- és tisztaságával (!), melyek mindazonáltal csalékony téve. dések maradnak, az erkülcsiség lépést tart, hogy az idealizmus fejlődésével min-