Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
21 den szellemi műveltség együtt jár, és hogy az eszmények nélküli népek egyszersmind műveletlenek.“ A mi ezen állításokat illeti, mindenek előtt megengedjük, és pedig minden utógondolat nélkül, hogy a tévely egy emberi törekvés- és megismerésnél sincs kizárva, még a természettudósok kutatásait sem véve ki, kivált ha bölcsel- kedni akarnak; tehát tévedés fordulhat elő a vallás dolgában is. De ebből éppen nem következik, hogy a vallás lényege tévedés és hiú ábránd volna. A vallások elfajulhatnak a legvastagabb babonává, de alapjok mindenkor azon erős meggyőződés, hogy a véges emberi szellem egy végtelentől függ, melylyel összhang- zésba kíván jutni. Az ember az érzékiben az érzék fölöttit, a végesben a végtelent sejti és keresi. Az emberi értelem a végest és érzékit túllépni képtelen, a végtelent fölfogni nem tudja; innen van, hogy lelke szimbólumokat és képeket használ és hogy képzelő erejének segítségével magának eszményeket állít föl. Ezen szellemi miveletbcn az önkénynek, tehát a tévedésnek is tág tere nyílik; de az emberi lélek eszmények után való törekvése nem tévely, nem is lehet tévedés, mert az emberi lélek szellemiségének szükségképes folyománya. Ha ez mind tévedés és csalódás volna, úgy összes szellemi életünk — ideértve erkölcsi és szépészeti érzelmeinket is — csak látszat és üres, ábrándos sejtelem volna. Üres semmire, tévelyre, puszta tagadásra nem lehet kulturéletet alapítani és ha Hell- wahl mégis teszi, úgy népisméje és művelődéstörténete sem egyéb, mint nagy tévedés, tiszta negácié. Mert ha minden eszmény tévely és szerinte az eszmények magasságával és tisztaságával az erkölcsiség nő és gyarapszik, akkor mennél tökéletesebb, mennél nagyobb és mennél kézzelfoghatóbb a tévedés, mennél nagyobb arányban és mennél több irányban terjed, annál inkább mozdítja elő az erkölcsiesedést. De hát hogyan lehetne már a tévely, az igazság tagadása, a hamisság és üres semmiség az erkölcsiség emeltyűje, miután minden tévedés mindennemű haladásnak csak akadályára van? A ki a miveltség, a kultúrának lényegét a tévelyben leli föl, ez kutatásaira és tudományos elveire maga süti rá az ábránd és tévedés bélyegét és eljutott a tiszta nihilizmusig. A mit az orosz nihilisták, a német sociálisták és a francia anarchisták gyakorlatban akarnak kivinni, azt már évek során át elméletben hirdették a tudós professzorok és tudatlan újságírók. A mit Hellwald beszél az Istenség fogalmáról, t. i. hogy mindez csak papok koholmánya, ezt ordították a berlini részeg asszonyok a férfiak szemébe, midőn social demokratikus orgiáikat ülték. Az elméleti darvinizmus csak olyan, mint a gyakorlati: a fürösztővel együtt kiönti a gyereket is. Hackel különbséget tesz az elméleti (tudományos) és gyakorlati materializmus közt. Szerinte az első a legtisztább erkölcsök mellett is megállhat; a másodikat igazhivő jámboroknál is föltalálhatni. A nép azonban nagyjában nem tesz különbséget, mert következetesebb és praktikusabb, mint a tudós tanszékek férfiai hiszik; mert az élő szénák tettben ad kifejezést, a tanítást átviszi az életre. Ha a S e h o p p cnliaue r- és H a r t m a n n-féle emberek a világalkotót gyalázva azt állítják, hogy elfucsolta müvét; jobb lett volna, ne alkotta volna; vagy ha vállvonítva az ismeretlent oltalmukba veszik, mert hiszen nem tudta jobban megcsinálni; ha filozófusok és természettudósok uniszónó a kereszténységet mindenestül elvetik és megvetik és helyébe az atomikus világnézletet állítják, mely
