Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885

Értekezés: A darvinizmus

14

példányait a gorillában, simpánzban, és orrangutangban szemlélhetjük. E három derék példány azonban csak oldalrokonságban van velünk ; másik ága e fajnak egy határozott lépést tesz előre és m a j o m e m bérré válik (homo primigenius). Ernyedetlen szorgalom és kedvező szerencse mellett tanulmányait az egyenes járásban elvégezvén, föl viszi sorsát a homo sapiens-ig, de emlékül megtartja a faroktőcsigolyát. Hogy egyes testrészei itt ott még megszőrösödnek, mi volna egyéb, mint ős gereznájának emlékjele, bogy származását el ne tagadhassa. Hogy bizonyult előnyösebbnek a meztelen, és sokkal érzékenyebb, puhább bőr a korábbi vastagabb szőrös mez fölött, főleg, miután tudjuk, hogy a majmok különben is igen érzékenyek a hideg és nedvesség iránt, az már más kérdés; azaz ismét eljutottunk azon ponthoz, hogy a természeti tenyésztés elve fölmondja magyarázó szolgálatait, mert öröklés és alkalmazkodásról itt szó sem lehet. Vagy tán a nyelvtehetséget örökölte az ember a majomtól, ki maga sem birt ilyennel ? vagy tán hasonulás utján jutott hozzá, hasonulván olyanhoz, a mi maga sem létezett? Hadd azt bizonyítja, hogy az ősemberek még nem tudtak beszélni. De, hát ha nem tudtak beszélni, akkor igazi majmok is voltak, nem pedig emberek. Mert hiszen a nyelv különbözteti meg legjobban az embert a majomtól. A mennyit a mai majmok beszélnek, annál többet Darwin ősembere sem beszélt.

Az emberi méhgyümölcs fejlődését figyelemre méltatva, első elemeiben meglepő hasonlóságot veszünk észre közte és az állati csirák fejlődése között. Az emberi pete, mely termékenyítés által növekszik, egyszerű sejtből áll, mely külsejére nem külömbözik az állatokétól. Embrionális fejlődése a giliszták, halak, hüllők és gerinces állatokéval egyformán indul meg. Fejlődése későbbi fokán észrevehetőig külömbözik már a majométól. A negyedik és hatodik hétben az emberi méhgyümölcs a kutyáétól alig külömbözik. A hatodik hónapban az emberi méhmagzat gyapjuszerü tinóm szőrrel (lanugo) van ellepve; csak a kezek tenyerei és lábak talpai mezetlenek, mint az alsóbb fokú állatok végtagjai s Darwin a méhmagzat gyapjas mezét azon szőrös emlős állatok végső maradványának tartja, melyektől az ember származott. — Az agyfejlődés is a halak agyának legegyszerűbb alakjaitól kezdve, fokozatosan indul a csöröndök, erszényesek és fél majmok alakjain át; legmagasabb szervezeti alakját a majmok - és embereknél éri el, és a többi gerinces állatokétól nagyban különbözik. Ezekből Hückel, élesebben körvonalozva Darwin állítását, azt következteti, hogy az egyed fejlődésmenete (ontogenesis) a törzsszármazás menetével (phylogenesis) azonos ; vagyis, hogy azon alaksorok, melyeket az egyes szervezetek fejlődésük menetében, a petesejttől egész kifejlett állapotokig, követnek, csak rövidre vont ismétlései azon hosszabb sornak, melyet a hasonló szervezetű ős állatok fejlődésük menetében, a legrégibb időktől egész máig követnek. Azomban bármennyire alaposnak lássék is első tekintetre ezen élettani törvény, a felhozott magzatfejlődési tények nem bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy a természet a szervezetek létrehozásában egy általános tipikus rendszerhez alkalmazkodik. De valamint ebihal alakjában sem hal a béka, úgy az emberpete sem állatpete, ha — a mi bebizonyítva nincsen — vele vegyileg egyenlő volna is; továbbá hogy az emberagy, fejlődésének legalsó fokán sem majomagy, noha az embermagzat agytekervényei (Bischoíf szerint) fejlődésük hetedik hónapjában ugyanazon fejlődésfokozatot mu-