Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
15 tátják, mint egy páviánéi. Utoljára is a minden fajok és nemekkel közös, benső, éltető és fejlesztő erő elfogadására utaltatunk, melyet pusztán mechanikus utón, hasonulás és öröklés által megmagyaráznunk lehetetlen. Azon állítást, hogy a magasabb fokú gerincesek az alsóbb fokunktól származnak, mert csiraállapotukban föltűnő egyenlőséget mutatnak, legalább is nagy logikai ugrásnak mondhatjuk. Az emberpetének és teknyőc petének már fogamzásukkor is oly fokban kell különbözniük egymástól, mint ember és teknyősbéka kifejlett állapotában. Egészen hasonlókból hasonlók származnak. Madártojásból madár. Ezen felfogást Darwin is vallja és parigenezisének alapjául elfogadta. „Minden sejtben csak saj átlagos csirák képződnek, melyek a magba is átmennek és tovább tenyésznek.“ Darwin leghívebb követője Häckel, vonakodik ezen állítást elfogadni, mert érezte, hogy ez esetben az organikus élet jelenségeinek magyarázatánál a nniteriálisztikus sablonnal (Stoff und Kraft) nem boldogul; a sejt elméletével pedig a szellemi köteléknélküli atomokban akad meg; tehát — miként fönncbb láttuk, hogy sejtlelkekről és léleksejtekről szól -— perigenezisében egy lépéssel tovább megy és minden átomnak élő lelket tulajdonít. „A parányiélek nélkül (Häckel) a ckemiának legközönségesebb tüneményei sem magyarázhatók meg. -— Vonzás és taszítás, közeledés és távozás, melyek minden vegyi összeköttetésnél és bomlásnál előfordulnak, csak úgy értelmezhetők meg, ha a parányoknak érzékenységet és akaratot tulajdonítunk.“ Mily csoda-körök! Tehát paránylélck nélkül a vegyülés jelenségei kimagyarázhatlanok volnának! — Es tovább „Ha kissé mélyebben gondolkozunk, be fogjuk látni, hogy az élő anyag öntudatlan emlékező tehetségének fölvétele nélkül, annak legfontosabb életfunkciói kimagyarázhatlanok.“ Tehát az emlékezet képezi a különsóget a plasztidul (szerves élő anyag) és molekul (szervetlen anyag) között. Az öröklés függ a plasztidul emlékezetétől, az alkalmazkodás kíilönfélesége a plasztidul fölfogási képességétől. A létesült változások öröklés folytán ismét átszármaznak az uj egyedekre és igy tovább. Csakhogy hogyan tovább ? Azaz, hogyan létesül az élő organizmus a plasztidülnak érzése, emlékezete és akarata által? — A mennyire képtelen a darvinizmus kimagyarázni a szerves alakulást, ép oly tehetetlen a hasonulás és öröklés alapjainak kitalálásában is. — Häckelnek perigenezise azonban mindenesetre pszichológiai fontossággal bir, mert fényesen beigazolja azt, hogy hol arról van szó, hogy az élet okait kutassuk, a materializmus bölcsesége véget ér. Az ily dolgok a. tapasztalati fizika határain túl keresendők és a metafizika tárgyát, és éppen ezért a materiálisták botrányköveit képezik. Dr. Zách a- ria s, Häckelnek paizsvivője, mesterének tévedéseit nem képes fölfogni. „A legbátrabb és legkövetkezetesebb materialista (Häckel) metafizikai nyavalában sínlődik.“ De azért Zacharias is elfelejti, hogy maga az anyagelviség is, a midőn az anyagot az életjelenségek alapjául veszi, már metafizikai alapon áll, mert a parány fogalma, az atomok ereje, metafizikai fogalmak és minden természetbúvár, ha a jelenségek okait kutatja, utoljára is önkénytelenül a metafizikához folyamodik. Azért mondja Hartmann: „Minden természeti tüneménynek indító oka, az összes természetet átható szellem.“ Es valóban. Az egész természetben szünet nélkül látjuk megnyilvánulni az isteni értelem teremtő és alakitó erejét, mely ugyanazon törvények szerint rendez el mindent, melyeket az ember
