Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885

Értekezés: A darvinizmus

12

„Mit sem észleltem oly alaki változásokról a növény országban, melyek Darwin elmélete szerint volnának megértelmezendők, de nem is látom be, hogy hogyan mennének azok végbe, miután az alakulás általános törvényei az életműködések irányától egészen függetlenek, másrészről pedig a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a szerves világ alaki típusai alkalmazkodnak épen úgy a forró mint hideg égaljhoz, a víz-, lég- és talajviszonyokhoz“.

Továbbá a természet nemcsak biologikus és praktikus, (szükséges és hasznos) hanem szépészeti célok elérésére is törekszik ; a szépség egész világát tárja szemeink elé. Ezen esztétikus hajlam ép úgy jelentkezik az ásványország jegőcképzésében, mint a fémek és ékkövek színjátékéban, vagy akár a hópelyhek csillagalakjaiban is. Vizsgáljunk csak meg nagyitó üveg segélyével pl. egy mókszálat, egy szu- nyogszárnyat, egy aranyos kis bogár téhelyeit; nézzük egy verőfényes napou, midőn a fűben heverünk a fűszálok rendjeit; minő különféleség, minő szépség ugyanazon típus változataiban! Tekintsük a fenyőnek pirámisszerü alakját, a tölgyfák üszhangzatos, tekintélyes ágazatait, vessünk egy pillantást a nyúlánk rezgő nyárfa hajlékony lombozatára, — és minden további bizonyitgatás fölöslegessé válik, mert saját érzékeinkkel fogjuk élvezni a növényország által kifejtett azon magasfoku szépséget, melyet a művész csak közelítőleg képes ecsetelni, de utolérni vagy fölülmúlni nem képes. A létért való küzdelem és hasznosság szempontjából alig magyarázhatjuk ki a rózsának oly csinos alkatú bimbait, a lepkének oly ékesen díszes, aranyos szárnyait. A szarvas agancsai akkor is díszítenék homlokát, ha nem kellene küzdenie választandó élete párjának nemi kegyeiért; s nem egyszer történik meg, hogy mig két zömöktermetű agancsos bak egymással küzd, odamerészkedik kis szembogaival a fiatalabbak közül egy, s mig azok dicsőségért és létért küzdenek, ez kegyben és előnyben részesül és célt ér. Aztán mily alkalmatlan a himszarvasnak hosszú agancsa, ha néha tüskön-bokron keresztül kell menekülnie ellensége elöl ! Visszaveti vállára, sem jobbra, sem balra nem tekint, rohan előre tőle telhető gyorsasággal. A pávának farka akadályára van tojásainak kiköltésében ; a hímet épen pompás tollazata akadályozza néha egy dühös kakásfival szemben, és szégyenkedve kell hátrálnia a küzdelem porondjáról.

Darwin „a fajok keletkezése“ cimü úttörő munkájában a természetet úgy fogja föl, mint tenyésztő intézetet, melyben maga a tenyésztő természet habár öntudatlanul és akaratlanul de biztosan elővarázsolja az életalakok végtelen változatosságát. Másik fő müvében azonban (az ember eredése) már belátta, hogy a természetes tenyésztésről szóló állításai túlhajtottak, tarthat- lanok, miért is természettudóshoz illő őszinteséggel és igazságszeretettel bevallja, hogy több szervezeti viszonyt nem elég behatóan figyelt meg, melyekről nem állíthatni, hogy az egyedekre és azok nemeire akár előnyösek, akár hátrányosok volnának ; „és ez egyike legnagyobb tévedéseimnek, melyet eddig munkáimban észrevettem“. Ezen vallomásával azonban halomra dönti az egész kiválási elméletet, mint tudományos elvet; mert a mi egyik esetben hat, a másikban pedig nem; a miről nem tudjuk megmondani, hogy mért hat egyszer, másszor meg nem, azt természeti törvénynek elfogadnunk nem lehet. Ezért aztán Hackel is kénytelen bevallani, hogy: váljon a fajok a természe