Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 14 — egészen magára hagyta, úgy is levonja a tanuló a következtetést, hogy az figyelmetlenségének és hanyagságának büntetése. Különben a felelés után néhány jóakaró szóval tudtára is lehet adni. Kosz feleletért haragba törni ki, a tanulót sértő, lealacsonyító szavakkal címekkel illetni sehol sem, de legkevésbbé a felsőbb osztályokban engedje meg magának a tanár. Ezzel nem javítjuk, csak elkeserítjük az önérzetes fiút, az önhitt, könnyelmű tanulók az ily eljárásban, a tanár üldözését látják vagy legalább ennek fogják feltüntetni, azokban pedig kikben a dacra hajlam van, azt kitörésre juttatjuk. 5. Záradékúl még egy-két megjegyzést kívánok csak tenni. Én rendesen 2 tanulót hívok ki felelni. Ha egyik valamit nem tud, a másikkal javíttatjuk, egyik a másiknak munkáját ellenőrzi, a lényegtelen, de a példa kifejtéséhez szükséges egyszerű számolásokat felváltva végzik, mig az egyik a logaritmusokat keresi, addig a másik írja, ha az egyik — mint az az alsóbb osztályokban többször megesik — megzavarodik, a másik veszi át a munkát, mig amaz ismét magához tér; az ideges, félénk gyermekeket másodiknak hagyjuk, hogy ez alatt megszokják a kinn léteit s a felelés menetébe bemélyedhessenek stb. Az összeválasztásnál azonban legyünk tekintettel a tanulók tehetségére, szorgalmára, természetére s ne egyezőket hívjunk ki. Először az egész feladvány elméleti részét elmondatjuk, sőt az előző tananyagból is teszünk általános kérdéseket, csak azután dolgoztatjuk ki a példákat, vagy a mértannái bizonyitatjuk be a tételeket, oldatjuk fel a feladványokat. A felelők magatartására, állására, külső modorára is jó, ha tekintettel vagyunk, és ha szükséges észrevételeinket megtesszük. Némely osztálynál meg van azon rosz szokás, hogy az egyes felelő, fölött mulat; rendesen meg van az ily osztálynak úgynevezett bűnbakja, s ezek felelete, modora hozza őket ily derült hangulatba. Lohasszuk le e jókedvet, ha kell erősebb eszközökkel is, nem csak a felelő érdeke, a tanár tekintélye — hanem a fegyelem miatt is; mi pedig készakarva nevetségessé senkit se tegyünk. IV. Iskolai gyakorlatok. Igaz ugyan, hogy a tanterv az iskolai gyakorlatok számát illetőleg, a mennyiségtan tanárainak szabadabb kezet enged, mint a nyelvészeknek; az is igaz, hogy az iskolában kidolgozott példák, feladványok száma és a tanulók hazai önszorgalmi munkássága az iskolai gyakorlatok föltétlen szükségességét látszólag enyhítik: mind a mellett azon meggyőződésben vagyok, hogy az iskolai gyakorlatok a mathezisnál is kell, hogy a tanár teljes gondosságát, figyelmét és érdeklődését birják; mert az iskolai gyakorlat a tanuló megbirálásának semmi más által nem pótolható új eszközét nyújtja, mert a tanárt saját eljárásának eredményéről felvilágosítja, továbbá a tanuló képzéséhez nélkülözhetlen eszközt nyújt. Ugyanis, igen nagy különbség van a tanuló azon munkája között, melyet a táblánál, az osztálytársai és tanára figyelő szeme előtt, fönnhangon, az idő és körülmények