Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 15 — által sarkalva végez, és a között, midőn teljes csendben, senkitől sem zavarva, de nem is segítve, nyugodtan, nem sürgettetve, tárgyába mélyedhet és gondol­kozhatik. Sok gyöngébb felelő készít jó gyakorlatokat és ellenkezőleg; és nagyon is méltányos, hogy a gyakorlat mindkét esetben határozó befolyással birjon reánk a tanuló érdemjegyének megállapításánál. — A mai viszonyok között, különösen népesebb osztályokban, részint hogy a tanulók több kalkulust szerezhessenek, részint hogy a tanár az egész osztály és egyesek haladásáról meggyőződhessék, nincs jobb mód, mint az iskolai gyakorlatok készíttetése, mert ennél 1 óra alatt az egész osztály, minden segítség nélkül, kimutathatja mit tud, hogyan fogták fel a magyarázatokat, hogyan tudják a szabályokat alkalmazni stb. Azt se feled­jük, hogy az érettségi vizsgálatnál a mennyiségtanból is van Írásbeli dolgozat; azt pedig biztosra vehetjük, hogy az olyan osztály, mely vagy épen nem, vagy csak igen ritkán csinált iskolai gyakorlatot, végtelen gyöngén vagy egészen rosszul fog dolgozni — mert a csendes magukba vonult dolgozáshoz épen úgy hozzá kell szoktatni a tanulókat, mint a szép szabatos eléadáshoz. Végre, midőn az életben alkalmazni fogják a tanulók a gimnáziumból kivitt ismereteiket, ez lényegben a gyakorlatirással, nem pedig a feleléssel egyez meg. Fordítsuk tehát figyelmünket kellő mértékben az iskolai gyakorlatokra s vizsgáljuk meg a gya­korlatok idejét és számát, a feladandó példák szerkezetét és mennyiségét, az eljá­rást a gyakorlatok alatt és azok kijavításának módozatait. 1. Az iskolai gyakorlatok idejét és számát következő szempontok, illető­leg körülmények, határozzák meg, úgymint: az osztály képessége és készültsége, az ifjúság száma, a végzett és begyakorolt önálló részlet nagysága. Gyakorlatot ugyanis csak akkor adjunk, mikor már a felelésekből meggyőződtünk, hogy az osztály — legalább nagyobb része — tisztában van a tárgygyal; a feleltetés tehát megelőzi a gyakorlatot, nem pedig követi. Népesebb osztálynál ajánlatos azon eljárás, hogy a magyarázat és egy-két példa befejeztével a tanár egy példát, melyben az elmondottak lehetőleg bennfoglaltatnak, az egész osztálynak felad. Azonban ezt csak iskolai dolgozatukba irják be a tanulók s csak egykettőét — főleg a gyengébbekét nézze át a tanár ott az iskolában, de kalkulust ezeknek se adjon. Továbbá tapasztalati dolog, hogy a számtannál egyes szabályokat köny­nyen megjegyez és elég jól alkalmaz is a tanuló, ha a kérdés azon egy sza­bályra vonatkozik, de a gyöngébbek azonnal zavarba jönnek, amint több sza­bály s törvény között kell válogatniok. Ez okból akkor adjunk csak iskolai gyakorlatot, midőn egy-egy önálló rész befejeztetett. Gyöngébb osztálynál, vagy igen népeseknél inkább 2 gyakorlatot adjunk ugyanazon szakaszra, ha egy órára az egész anyagot kimeríteni nem tartjuk célszerűnek. Bizonytalan tehát mikor adhatunk legcélszerűbben gyakorlatot, de még száma sem határozható meg szi­gorúan. Bizassék az a tanár belátására és tapintatára — ki legjobban ismeri tanítványait, s azok igényeit. A tananyag előirányzatánál azonban a 2-dik és 3-dik időszakra már pontosan kitűzhetni a gyakorlatok számát s igy a felsőbb ellenőr­zésnek is eleget lehet tenni. \ 2. A feladandó példák száma és minőségére nézve a következőkre jó vigyázni. Úgy adjuk fel a példát, mégha a stitizálás nem is lesz remeke az egy­szerűségnek és szabatosságnak, hogy a tanuló félre ne érthesse, mert különben

Next

/
Oldalképek
Tartalom