Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1883

— 10 — testnek minden tagja külön alakkal bír, mely teljesen sajátos; bír külön életműködéssel, mely az egész testre nézve lényeges ; bír külön jellemmel és önálló szépséggel; ámde épen abban, mert minden egyes tag saját czéljával bir, saját törvénye szerint képződik és éri el szépsége tetőpontját, rejlik annak magyarázata, bogy az egyes önálló szép tagokból képzett emberi test oly tökéletes szépséget mutat föl. De legyenek bár a Szépnek egyes részei önállók, azért a részek önállóságának alá kell vetve lennie az egész önállóságának. Azaz, minden egyes tagnak megegyeznie, összbangzania kell az egésszel, de üsszhangzauia kell a többi tagokkal is, különben az egésznek belső egysége semisittetnék meg. Miért is szükséges, bogy minden egyes tag úgy vonatkozzék a másikra, bogy azt háttérbe ne szorítsa, szabad helyzetében ne korlátozza, tevékenységében ne akadályozza. A részek túlhajtott önállósága elszigetelné őket egymástól, földarabolná és rúttá tenné az egészet. Fényes bizonyítékot szolgáltat erre azon kép, melyet bizonyos festő úgy állított ki, hogy az alaknak egyes tagjait a legszebb mintákból válogatta ki és állította össze, a nélkül azonban, hogy a tagoknak kölcsönös vonatkozásaira és az egésszel való összhangzatára ügyelt volna. A kép elkészült; az egyes tagok magokban véve a legszebbek voltak, de mivel túlságig önállókig alkalmaztattak, sem egymással, sem az egésszel nem összhaugzottak, azért a belölök kiállított alak torzkép lett. III. Következik végre az egésznek kerete. Itt az a kérdés merül fel, mi teszi a Szépnek, mint egész műnek, keretét tartalmassá ? Válasz : a részeknek helyes egybe és alárendelése és tökéletes öszszefoglalása. Mi az elsőt illeti: minden egész műben megkülönböztetünk fö'és mellek részeket; a fő rész a többi fő résszel, a mellék rész a mellék résszel egyberendelt; viszont a mellék rész a fő résznek alárendelt. Az emberi testben például fő rész a fej és a törzs. IIa például a felosztást folytatjuk, találunk a törzsön ismét fő részeket, t. i. a kezeket és lábakat. A harmadik felosztásnál a kezeken és lábakon ismét felső és alsószárt, kéz- és lábfejet. Ekként folytatván tovább és tovább a kül- és belrészek felosztását és leszármaztatását, ismeretére és szemléletére jutunk azon remek szervezetnek, mely finom hálózatként végig szövődik az egész emberi testen. A tagoknak ezen szerves hálózatba való beillesztése, elhelyezése és következetes egymásutánja: képezi az egész keretének tartalmasságát. De még ez sem elég. Ugyanis, minden egyes tag kiilön rész levén, szükséges, hogy mint ilyen az önállóság szempontjából határolás által az egyéb tagoktól megkülönböztessék. Már most, ha a tagok ezen határolás mellett egybe nem olvadnának, lehetnének elhelyezve egymásután a legkövetkezetesebben, a határolás által részekre daraboltatnék az egész, azaz darabos lenne az egész. Következik, hogy az egyes tagoknak a határolás mellett is egybe kell olvadniok a legtermészetesebben, azaz olyképen, hogy mielőtt az egyik tag végződuék, kezdődnie kell a másiknak, hogy így az átmenet tökéletesen áthidaltassék, hogy a tagok egymást föltételezzék, előkészítsék, jelezzék és szükségessé tegyék.