Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 14 — küzdeni a legegyszerűbb iparos még akkor is, ha magán szorgalom utján megszerzi magának a szakába vágó képzettséget, mit vándorlás utján Budapesten vagy Bécsben megtehet minden iparos segéd, tehát olyan is, kinek szülőföldén szakába vágó ipariskola nincsen! Egyébkint, habár a fölhozott példa azt bizonyítja, hogy oly iparosra nézve, ki tanulni, haladni, szóval magát kiképezni és iparát saját kezei közt virágzásra hozni akarja, nincs akadály, melyet buzgalma, törekvése által le nem győzhetne: ennek daczára Jules Simonnal azt állítom még is : „Ipariskolára van szükségünk düsan," hogy iparunk átlag fölvirágozzék és iparczikkeink ne csak saját szükségeinket födözzék, de a külföldi czikkekkel is versenyezhessenek. Az ipariskolák sokfélék, elszámlálni azokat fölösleges. Fölállításuk nem egyes polgár, hanem a kormány, városok vagy a megalakult ipar és kereskedelmi társulatok föladata. Állíttassanak csak föl a köz és helyi érdekek tekintetbe vételével a minden vidékre nézve alkalmas szakiskolák, keltsenek a szülők zsenge gyermekeikben az iparos foglalkozás iránt érdekeltséget és szeretetet; adják be oda gyermekeiket és gondos közreműködés közt képeztessék ki őket; vándorlás utján befejezhetik mint segédek az önképesítést, hogy mintákban, mint tapasztalásban egyaránt gazdagok térjenek vissza hazájokba: akkor meg fogják látni a szülők, hogy gyermekeikről jobban gondoskodtak, mint ha nagy költekezés mellett, mint mondani szokták, tizenkét iskolán keresztül erőltették volna őket! VI. A képzettség virágzásra juttatja az iparos ember kezében az ipart, a munkásság és takarékosság jóllétre és gazdagságra vezeti az iparos embert. A munkásság becsét senki jobban és rövidebben meg nem határozta, mint az angol iparos, midőn kimondotta: Az idő pénz. Az üzletvilág megértette a nevezetes mondatot és fölhasználja a munkára nem csak a nap óráit, de az óra perczeit is. Csakugyan, ki naponkint 10—12 óráig dolgozik, az kétszer annyit dolgozik és érdemel, mint ha 5—6 óráig dolgozott volna; mert az idő pénz! A vasúti vonatvezető a kiszabott időben perezre érkezik meg vonatával, mert az idő pénz! Midőn a gőzhajó az állomásoknál kiköt, a rendkívüli sürgés-forgás mi egyebet jelent, mint: az idő pénz? Midőn útitársaimmal egykor Londonban reggeliztem, sietve lépett az étkező helyiségbe reggel hét órakor egy közel lakó czipész és, kezébe vévén egy politikai újságlapot, miután azt áttekintette, sietve tért vissza üzletébe, hol mint vendéglősünk mondotta, fáradhatatlanul dolgozik vala egész estig, mert az idő pénz ! Nagy szerencsétlenség tehát a magyar iparosra nézve, midőn, alig hogy virágzásnak indult iparja, bölcsebb akar lenni mesterségénél; figyelmét másra fordítja, idejét szükség nélkül üzletén kivttl tölti. Üzletétől, melynek pedig neki kegkedvesebbnek kellene lennie, el-elfordúlván, lassankint elidegenedik és másban találja kedvét; a munka menetét felügyelet nélkül hagyja, vagy a segédekre bizza, kik mit sem várnak egyebet, mint hogy a gazda levegye róluk szemeit, hogy vontatva dolgozzanak és hibára hibát halmozzanak. Hogy ilyenkor nem csak a virágzásnak indídt ipar hanyatlik, de tünedezni kezd a már mutatkozó jóllét, sőt nem ritkán tönkre jut a legszebb üzlet is: azt az üzletélet számtalan példái bizo-