Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 15 — nyitják. Ismertem én, de ismert bizonyára más is szakértő iparosokat, kik ekként mentek tönkre; de ismertem ellenkezőleg kevésbbé képzett iparosokat, kik az időt megbecsülték és, kitartó munkásság folytán, jóllétre, vagyonhoz jutottak; hja, az idő pénz ! VI. Azt mondottam, a munkásság és takarékosság jóllétre és gazdagságra vezeti az iparost. A magyar embert úgy ismerik külföldön, mint ki vendégszerető és nagylelkű. Ezek szép tulajdonságok ugyan, de csak akkor, ha a józan ész-szabta határokon túl nem hajtatnak; mert ekkor nem erénynek, hanem anyagi öngyilkosságnak nevezhetők inkább. Lehetett is volna a magyar ember mindkettő, t. i. vendégszerető és nagylelkű, csak ne lépte volna át az eszélyesség korlátait; csak ne kivánt volna lenni földbirtokán a fényűzésben egymást lekontrázó kis-király; csak ne Űzte volna a vendégszeretetet a kocsikerék elfürészeltetéseig, hogy igy vendégeit, kedvök ellenére is, további lakmározás végett házában visszatartsa; csak ne dombérozott volna a hegedűszó mellett addig, mig ki nem repült zsebjéből az utolsó garas: akkor volna neki pénze; akkor nem függne a hitelezőktől; akkor nem került volna számtalan szép magyar birtok idegen vagy uzsorás kézre; akkor nem jutott volna sok ős-birtokos magyar család Ínségre; akkor nem vetette volna magát oly sok magyar úr a corruptio piszkos karjaiba. De térjünk vissza az iparoshoz. Azt mondottam, az iparost jóllétre és gazdagságra vezeti a munkássággal párosult takarékosság. Valóban, sajátszerű titok rejlik a munkásságban. Oly virágbimbó az, melylyel együtt nyilik a takarékosság; nem csak azért, mert a szorgalmas munkásnak kevésbbé marad ideje és alkalma a pénzfecsérléshez, hanem főleg azért, mert a pénzt, t. i. fáradságos keresménye jutalmát, meg tudja becsülni és vagy üzletébe, vagy ház- s egyéb birtokba fekteti, vagy további gyűjtés végett a takarékpénztárba helyezi. Azt mondja talán valaki, hogy ez, igy elmondva, papiroson szépen megáll, hanem az életben nincs igy ! Ennek ellenében, én egész komolysággal azt válaszolom, hogy szakértő, szorgalmas és takarékos iparost mind eddig nem ismertem, ki — leszámítván a véletlen szerencsétlenségeket — magát és övéit fenn nem tartotta, vagy bizonyos jóllétre el nem jutott volna. Még a napszámos is tehet félre naponkint valamit, ha takarékos! Néhány év előtt útitársammal Párizsban tartózkodván, vendéglősünket, ki vendégei számára konyhát nem tartott, arra kértük, fogadjon el minket egy-kétszer asztalához. Tettük ezt bizalmasabb beszélgetés czéljából. Kérésünket teljesítette. Kaptunk husievest, melybe kenyér volt aprítva, marhahúst főzelékmelléklettel és bort. Másnap, vasárnap, ugyanazt és sült galambot. Étkezés közt elmondotta vendéglősünk, hogy az öt millárd hadisarczhoz neki évenkint háromszáz frankkal kell járulnia tiz évig s hogy ő, a nagy adó mellett, azon fölül meg is akar takarítani családjának valamit. Olvasóim egyike-másika, lehet, hogy e fölött mosolyog; nos, ezt megteheti; hanem azután jusson eszébe, hogy ezen az úton fizette ki Francziaország nem csak az öt milliárd hadi sarczot, hanem évi költségvetése fölös összeget — hallatlan siker manap egész Európában! — mutat. A havas és meddő hegyekkel borított kis Schweicz ipara és takarékossága által vagyonos és folytonos