Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 13 — közül kiválasztani és elbeszélni, mert ez nem csak meggyőz, de utat is mutat; azon fölül gyönyörködtet és vonz. Ha elbeszélésem tárgyául oly példát választot­tam még is, mely az iparos foglalkozások közt talán nem a legkiválóbb: erre a fölhozott példa alkalmas volta mellett engem bölcs Sokrates eljárása bátorít, ki egy előkelő athenei férfiúnak és finom műveltségű nőrokonainak hasonló példát hozott föl, hogy őket az igazságról meggyőzze; de a példa kiszemelésénél azon oknál fogva sem voltam válogatós, mert szerintem minden iparos foglalkozás egy­iránt tisztes, míg becsületes. 1840-ben, hazánk egyik nagyobb városába érkezett egy szabósegéd azon czélból, hogy ott megtelepedjék. 1828-ban fölszabadúlván, pár évet Magyaror­szágban töltött, azután kivándorolt Bécsbe, hol sikerűit neki a legjobb hirben álló szabóczéghez beszegődnie. Midőn, mint legifj abb segéd, a tágas műhelyben körül­tekintett és látta, mily sok idősb segéd van előtte, azon gondolat támadt benne, miképen lehetne neki az előtte valókat megelőznie mind, sőt hasonlóvá lennie ma­gához a szakértő mesterhez. Bécsben akkorában nyittatott vasárnapi ipariskola a segédekre nézve, hol a vállalkozók rajzolni és mintákat készíteni tanúltak. Beál­lott tehát ezen ipariskolába és, mert rendkívüli buzgalmat tanúsított, csakhamar magára vonta a tanár figyelmét, ki, értesülvén foglalkozása felül, az elméleti ta­nulmány mellett oda törekedett, hogy buzgó tanítványát az emberi testalkatra, annak változatosságára, a testrészek arányossága- vagy aránytalanságára, a haj­lásokra, domború vagy homorú voltára rajzban, mint életképekben figyelmeztesse. A szabósegéd a rajziskola után vasárnapi mulatság helyett haza ment és magán szorgalom utján folytatta tanulmányait. Keresménye egy részét ekként megtaka­rította és rajta egy-egy kamatozó papirrészvényt vett. Midőn a szabómester se­gédjének buzgalmáról értesült, közelebb vonta őt magához, kipuhatolta képessé­gét, alkalmilag föliigyelete alatt mértéket vetetett vele, a szabásnál segédkeztette, majd betegsége alkalmával helyettesíttette magát általa. A legifjabb segéd elérte tehát fáradhatatlan buzgalma által kitűzött czélját, megelőzte segédtársait mind és szükség esetében pótolta mesterét. 1840-ben, Magyarországba visszatérendő, arra kérte mesterét, engedje meg neki, hogy számára egy felöltőt kiállíthasson. Mes­tere beleegyezésével csakugyan állított ki neki oly felöltőt, mely által az üzletben mindenkit meglepett. A szabósegéd tehát Magyarország egyik nagyobb városába költözött, hogy ott megtelepedjék. Akkor a czéhek még fennállottak, neki tehát előbb remekelnie kellett, hogy üzletét megkezdhesse. A remekelés sikerűit, minek folytán a város polgárai sorába iktattatott. Miután műhelyét berendezte, oda töre­kedett, hogy egy-két előkelő férfiúnak készítsen felöltőt, hogy képességéről a vá­rosi közönség magának tudomást szerezzen. Midőn ez megtörtént, rövid idő múlva annyi munkát kapott, hogy számos segédjével alig győzött a megrendeléseknek eleget tenni. És, idővel meggazdagodván, oly jólétre jutott, hogy, mint mondotta, nem cserélne a vármegye főbirájával, sőt alispánjával sem, mert ezek, úgymond, csak költséges restauratió által juthatnak hivatalukhoz, mely mind a mellett ideig­lenes: mig neki alig van egyébre szüksége, mint egészségre, hogy Magyarország­ban vagy külföldön megtelepedjék és gyarapodjék. íme egy élő történet, melyet sok közül azért választottam ki, hogy kimutassam, mennyire föl bírja magát vagyonilag

Next

/
Oldalképek
Tartalom