Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

a gymnáziummal. Ekként lehetne talán, ha megkísérlenők, a hires gyöngyösi kávét is átváltoztatni — mokkakávévá! Legnagyobb hiba volt pedig az ország különböző szükségei szerint tervszerű elhelyezéssel föl nem állítani ipariskolákat és hazánkat ez által oda nem emelni, hogy iparczikkbeli szükségleteit, legalább nagy részben, maga tudta volna fedezni. Ez által nem csak ki nem vándorolt volna évenkint sok millió forint a külföldre, de képes lett volna az elmés magyar nép iparczikkeivel a külföldi piaczokon is méltólag megjelenni és az iparüző népekkel versenyezni. 1873-ben, midőn a bécsi világkiállítás megnyittatott, Francziaország Poroszorság által már véglegesen legyőzve és a porba tiporva volt. Habozott is Francziaország, részt vegyen-e a bécsi világkiállításban, vagy ne. Készt vett még is és kiállított. Mint szemtanú kérdem szintén szemtanú olvasóimtól, melyik nép multa fölül vagy érte el a francziát az elegantiában ? Iparczikkei, terményei szorgalmas földolgozása és kivitele, valamint takarékossága által a franczia nép kifizette rövid idő alatt az öt milliárd hadi sarczot, azóta budgetje évi fölösleget mutat föl; anyagi gyarapodása meghozta neki az erkölcsit is, a nagy nemzeti önérzetet. S még is, habár leveretése óta hallatlan, majd hihetetlen dolgokat müveit, halljuk, mit mondott Jules Simon a franczia iparról, midőn 1879. nov. 19-én az iparra alkalmazott tudományok körében tartott nemzetközi kiállítás tagjai között a dijakat kiosztotta: „Olyan időben élünk, midőn senkinek sem szabad pihennie. A henyélő töke birtokosát minden katasztrófa nélkül már maga az idő, maga az általános gazdasági mozgalom tönkre teszi. A népek óriási versenypályáján elveszett mindenki, a ki tétlen áll. Az sem elég már, hogy megyünk; futnunk kell. Mi mást tesznek versenytársaink, hogy annyi tért hódítanak el tőlünk? Uraim, ők iskolákat alapítanak. Ha a mi iskoláink nem érnek annyit, mint övéik, akkor megvernek bennünket, mielőtt tiz év lejár, minden piaczon. Előbb a francziák nem szoktak utazni. Ö hozzájok jöttek, de ők nem mentek másokhoz. Elhitettük magunkkal, hogy minden jó módszer és minta a mienk; szilárdul meg voltunk győződve, hogy a külföldön csak utánoznak és parodizálnak bennünket, A kiállítások megnyitották szemeinket; de a leczke még nem volt elég, ha nyugalmasan bevárjuk, mig angolok, amerikaiak, osztrákok, olaszok, sőt khinaiak és japániak a mi piaczainkra hozzák mestermüveiket. Titkaikat ő nálok kell kinyomoznunk, az ő iskoláikba járnunk, mert ők járnak a mieinkbe. De mivel végtére is csak az ipar fő emberei utazhatnak, még fontosabb, hogy itthonn, hazánkban legyenek mintáink és iskoláink dúsan. Azt mondottam, hogy versenytársaink iskolákat alapítanak; nem, ők férfiakat teremtenek." A ki Magyarországot műipar tekintetében Francziaországgal összehasonlítja, azután Jules Simonnak az iparos iskolák érdekében mondott szavait figyelemmel végig olvassa: az beláthatja, hogy Magyarországban az iskolák fölállításánál újabb időben elkövetett hibák között az volt a legnagyobb, mely az ipariskolák fölállítását elmulasztotta! IV. Azért, nem lehet eléggé örvendenünk azon mozgalmak fölött, melyek a székesfehérvári országos kiállítás folytán édes magyar hazánkban megindultak s 2