Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

fogassa föl velünk, mi az asztalima érteménye Egyébiránt az az ujabb divat nem csak az asztalimában mondta föl korunkban Istennek a szolgálatot! e) A gyermekét igazán szerető szülő kiváló gondot fordítson arra, hogy a gyermek nyílt, őszinte, igazlelkű legyen és a gyermekkor szokásos bűnét, a hazudságot kerülje. Erre nézve mellőzhetetlenül szükséges egyrészt, hogy a szülő már a karon hordozott kisdedhez mindig igaz nyelven szóljon, soha se hazudozzék, soha se ámitgassa öt, hogy a gyermek a szülő szemében az igazság tiikrét szem­lélje ; másrészt ragadjon meg a szülő minden alkalmat, hogy gyermekét az igaz beszédre, az igazság bevallására vezesse, és ha kertelgetést, elferditést, hamis mentegetődzést, vagy hazudságot tapasztalna, vegye a dolgot komolyan és addig ne nyugodjék, inig gyermeke lelkéből a hamisságot ki nem irtotta. Tegye a gyer­meket próbaköre és nyújtson neki czélzatosan alkalmat, hogy kiderüljön, vájjon őszinte, igazmondó-e, vagy rejtekező hazug. Ha sikerül a szülőnek gyermekét rábírni, hogy hibás cselekedetét őszintén bevallja, kezdetben elég a gyermeket a hibáért szelíden megróni, de tanácsos ugyanakkor az őszinte vallomásért, ha az nem kérkedő vagy elbizakodott, az elismerést kifejezni. Támogatni kell itt a kis gyermeket. A gyermekélet sok hibával jár; a mely gyermek hibáit őszintén és szerényen bevallja, az kíméletet és bocsánatot érdemel. A fő érdek az, hogy a gyermek hibáját elismerje és azt őszintén bevallja. E tekintetben igen szép pél­dákkal találkozunk néha, midőn a jól nevelt gyermek az igazságot saját rovására is bevallja Ennek ellenére, hol a szülő a gyermekhazudságot könnyen veszi; vagy ha maga nyíijt példát a gyermeknek a hazudságra, ott szomorú erkölcsi állapot vár a gyermekre; az ily gyermek a hazudságról csakhamar áttér a rágalomra, hamis esküre és a leglortehnesebb elferditésekre. Vádaskodik az ily gyermek atyjánál anyja ellen és viszont; hazudni fog tanárai ellen, eltagadja iskolai rossz viseletét, a kapott megrovásokat, az adott rossz feleleteket oly tettetett sirással, minőt a valódi ártatlanság szokott hallatni. Az ilyenekből kerülnek ki később a szóban mint tettben teljesen megbízhatatlan s minden tekintetben jellemtelen em­berek. Vegyék a szülök e kérdést oly komolyan, mint kell és megérdemli; a mely gyermek lelkébe a hazudság és álnokság befészkelte magát, az a becsületességre nézve elveszett. f) Ha a szülő a gyermek lelkét az igazságnak megnyitotta és öt egyenes, nyílt, őszinte lelkűvé tette, fejtse ki benne a szivjóságot és alapítsa meg benne a nemeslelkűséget. Jó szívű embernek azt mondjuk, ki nem csak nem bálit senkit, de azon felül kész gondolatban és kívánságban, szóval és tettel örömére, hasz­nára és segítségére lenni embertársának. A jóságot sokan fölcserélik a megelőző ildomossággal. A jó ker. anya tanítsa meg ugyan gyermekét az illemre, de itt meg ne állapodjék, hanem szeretet utján fejtse ki gyermekében a szívjóságot. Hogyan? Mindjárt megmondom. Egy okos és jó ker. anya etette egykor reggel előttem dadogó kis fiát. Az anya, elmondván a kis gyermeknek, hogy még az nap nem evett, tehát éhes: kért magának a tejbe aprított zsemléből a gyermektől. A gyer­mek örömmel adott belőle anyjának. Az anya kért azután az ételből az éhes testvérek és dajka számára. A gyermek ezeknek is adott. Végre, behozatván egyik lakó kis gyermekét, kért kis fiától annak a számára is. Ekkor a gyermek

Next

/
Oldalképek
Tartalom