Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

II. A szülőnek szabályos közreműködése az iskolával. A ki az elemi oskolák első osztályában kissé körülnézett, tapasztalhatta, hogy vannak a kis gyermekek közt, kik viseletre nézve magokat megkülönböztetik. Nem nyugtalankodnak, nem ingerlik vagy bántalmazzák társaikat, nem zavarják az előadásokat; őszinték, nem hazudozók; ha kérdeztetnek, nyiltan bár, de szerényen válaszolnak; magoktartásában ildomosak, becsülettudók. Ha kérdést intézünk az illető tanítóhoz, azt kapjuk válaszul, hogy ezen gyermekek kezdettől fogva mindig jó viseletet tanúsítottak, nem volt baj velők soha, mert — jól nevelt gyermekek. íme, a jó házi nevelés eredménye! A szülők szabályozták a kis gyermeket, mint az órás az új órát, és beadván az iskolába, becsületet vallottak vele. A gyermek öröme és vigasztalása a tanítónak nem csak az elemi, de a magasabb iskolákban is, ékessége a tanintézetnek, sőt az egész tanuló ifjúságnak. Vannak továbbá az elemi oskolák első osztályában gyermekek, kik mindjárt kezdetben észbeli tehetségre nézve bizonyos fejlettséget tanúsítanak, a gondolkodásban kissé gyakorlottak, a tanító szavait fölfogják, a kérdés-felelésben tájékozottak, apró elménczséget megértenek, itt-amott ok után kérdezősködnek. Első tekintetre azt hinnők, hogy ezen gyermekek társaik közt a legjobb tehetségnek, de ez nem mindegyikökre áll; a későbbi évek megmutatják, hogy közülök többen csak jó-középszerű tehetséggel birnak; hanem, hogy társaiknál fejlettebbek, azt szülőiknek köszönik, kik az első zsenge kortól kezdve gondosan ébresztgették bennök az észtehetséget, okosan beszéltek hozzájok, magyarázgattak nekik, okokat kérdeztek tőlök, apró elménczségek által nyitogatták elméjöket; szóval, az észtehetség fejlesztése által őket az iskolára előkészítették. De az elemi oskolákba fölvett gyermekeknél még több is tapasztalható. Vannak ugyanis tanulók, kik, midőn az iskolába belépnek, a betűket és számokat már ismerik; mások szótagolnak és számolnak; találkoznak, kik, bár lassan, de irnak és olvasnak. Az illető gyermekek szülői ugyanis játék közben kis gyermekeik elé egy-egy betűt leirtak, azt megnevezték s a kis gyermekkel a betűket és számokat megismertették. Mások tovább mentek és szótagolni, fej- és irásbelileg számolni, végre olvasni és irni tanították gyermeköket. Csaknem kiszámíthatatlan, mily előnyös ezen gondos szülői eljárás az iskolák sikerére nézve. Mert, legyen a tanító a kis gyermekhez bár mennyire leereszkedő, annyi bizonyos, hogy, midőn a kis gyermek az iskolába először belép, idegen helyre, ismeretlen társak, idegen körülmények közé kerül. A meglepetett és tájékozás nélkül való gyermek alig ér rá eléggé bámulni; néz a tanítóra a nélkül, hogy szavait fölfogná; körültekint osztálytársain, rajta feledi szemeit és figyelmét mindenen. A tudományok első elemei reá nézve egészen ismeretlenek, igen elvont tárgy, mely gyönge figyelmét nem élénkíti, nem érdekli, nem köti le; pillanatonkint rátekint a táblára, azután körülnéz, szomszédjára tekint, izeg-mozog, játszik. Egészen másként van azon gyermek, ki a szülői házban látott már abc-és