Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

— 13 — tüzetes tárgyalását, egy-egy részből mindannyiszor hézag támad elméjében. Azok, kik a középtanodai tanfolyamot bevégezték, visszaemlékezhetnek, hogy, ha valamely tantárgy lényeges része tárgyalásánál j elen nem voltak, azon részekre nézve több ideig, vagy mindvégig bizonyos homály maradt elméjökben, s a kiknél ezen mulasztások a mennyiségtanból történtek, azon tanulók mennyiségtani ismeretei örökké hézagosak, szakadozottak maradtak. Ily rendkívüli fontosságúak levén az isk. előadások, mit szóljunk azon szülőkről, kik gyermekeiket elegendő ok nélkül, például: házi mulatság, szüret, lakodalom, családi találkozás sat. miatt az előadásoktól visszatartják? Megvolt atyáinknak — elismeréssel legyen mondva, megvan napjainkban is sok gondos szülőnek — azon jó szokása, hogy, ha még nagyobbszerü családi vagy házi esemény adta is elő magát, jelszóul tartották és kimondották: A deáknak iskolában a helye; vedd fiam könyveidet és menj iskolába! Ennek ellenében a tanuló ifjút nem életbevágó körülmények miatt honn tartani; vagy mi több, vidékre elvinni, hogy ne csak órákat, de napokat mulaszszon; azonfolül ezt épen gyönge tanulású inakkal tenni: hogy keveset mondjak, annyi mint komoly dologgal tréfálni. A ki akarja a czélt, annak az eszközökkel játszani nem szabad. A kereskedő ezélja az üzlet, mert ez létének alapföltétele; de a kereskedő nem is játszik az eszközökkel, hanem alárendeli az üzletnek családi körülményeit is, különben elbukik. A tanuló ifjúnak tüzetes ezélja az iskolázás, mely ha nem sikerül, az ifjú szintúgy, mint a kereskedő, elbukik. De mivel az iskolák gyúpontja az előadásokban központosúl, melyektől függ részben az iskolák sikere: alá kell ennek rendelni lehetőleg mindent, tehát nem szabad az ifjút visszatartani az előadásoktól, nehogy megszakadozván a fonálszál, hézagok, homály, értetlenség támadjon a tanuló elméjében és, a sikertelen küzdelem közt a tanuló kedvet veszítvén a tanuláshoz, elüttessék az iskolától. Nem egy, sem két tanulóval,történt ez már meg! Hogy a betegség az előadások elmulasztása miatt a tanuló iljúra nézve szerencsétlenség, az a mondottakból világos. Azon egy még is fölötlő, hogy mig a hosszabb ideig betegeskedő tanulók később rendesen mindent elkövetnek, hogy mulasztásaikat pótolják: az előadásoktól könnyelműen visszatartott tanulók, mintha egyszersmind erkölcsileg meggyengítettek volna, a mulasztást pótolni kevésbbé bírják! Miből következik, hogy ha már szoros kötelességök a szülőknek a gyermek egészségére, nedves hideggel főleg lábára vigyázniok, hogy az előadások elmulasztása tekintetéből is elejét vegyék a betegségnek: másrészt, betegség eseteit kivévén, az iskolai czéloknak még önmegtagadólag is alá kell rendelniök a családi körülményeket, hogy gyermekeiket lehetőleg soha vissza ne tartsák az isk. előadásoktól, követvén gondos atyáink fenn idézett jelmondatát: A deáknak iskolában a helye; vedd fiam könyveidet és menj iskolába!