Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

— 14 — V. A szülök és a tanuló ifjú szórakozása. A mi a kis gyermeknek a játék, az a felnőttnek a szórakozás; mindkettőnek szüksége van rá, egyik sem nélkülözheti azt. A tudománynyal való folytonos foglalkozás, az elvont tárgyakra irányzott huzamos!) figyelem, a tartós fejmunka végre kifárasztja az erőt, gyöngíti az emésztést, lassítja a vérkeringést, bágyasztólag hat az egész szervezetre, kimerít. A túlságosan kifeszített iv megpattan. Ha a tanuló ifjú, nemes hévtől ösztönöztetve, megteszi kötelességeit; ha, az iskolából haza menvén, elsőnek tekinti az iskola teendőjét és azt szorgalmasan elvégzi: akkor szórakozásra van szüksége s mig a szórakozás ártatlan, nem szabad azt a tanidó iijútól megvonni, nem szabad kicsinyeskedni, nem tanácsos túlságos gyámkodással az ifjút lépten-nyomon kisérni, szorongó aggodalommal őt szabad mozgásában gátolni. A nemes törekvés és szorgalom az ifjú szabad műve, önkénytes buzgalma; illő, hogy midőn lelke kifáradt és szórakozást keres, tehesse és választhassa azt szintén szabadon. Akkor szórakozik csak igazán, ha kedve szerint szórakozhatik. Ügyeljen föl a szülő, hogy a szórakozás becsületes legyen, hogy romlásra ne vezessen, el ne fajuljon. Sőt ha a jeles tanuló ifjú a szellemi munkába túlságosan bemerülne vagy nem találna szórakozást: állítsa meg öt a szülő túlbuzgó munkájában és szerezzen neki szórakozást, hogy a testi életműködések akadálytalanul folyhassanak és a lankadt szellemi erők előbbi rugékonyságukat visszanyerjék. De a mint megvan a földön a testnek árnyéka, szintúgy megvan a szórakozásnak is maga veszedelme. A Teremtő az élveket illetőleg teremtményeire nézve nem volt fukar, csakhogy idő- és mértékhez kötötte azokat. így látjuk az állatokat vezettetve és korlátoltatva ösztöneik által, az embert azon fölül az ész, akaraterő, valamint magasabb szabályok, isteni törvények által. Ezeket a tanuló ifjú szórakozásaira alkalmazva, kiemeljük tájékozásul a következőket: 1. Legyen a szórakozás az ifjú korához való. Kik korra nézve a szórakozásokban előlegeznek, csakhamar kifogynak belőlök és idő előtt közönyösekké lesznek, vagy életuntak. Ügyeljenek erre a szülők, és se magok ne hurczolják gyermekeiket oly mulatságokba, melyek a gyermekre nézve még koraiak, se ne engedjenek e tekintetben gyermekeik kérelmeinek. 2. Legyenek a szórakozások mértékhez kötve. Nem czél a szórakozás, hanem eszköz a kimerült testi s lelki erők fölüdítésére. Legyen tehát a szórakozás e czélhoz szabva és az által mérsékelve. Ha a szórakozásnak mérték nem szabatik, csakhamar az iskolai élet rovására történik. Két úrnak egyszerre szolgálni nem lehet. A ki figyelmét egészen a mulatságokra fordítja, az azt a tanulmányoktól elvonja. A ki ezt huzamosb ideig gyakorolja, az azt megszokja. Pedig jaj azon tanulónak, a ki a mulatságokat megszokta; a szokás erőt vesz rajta és