Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877
r - 12 — Azért, az eddig mondottakat röviden összefoglalva, szerencsésnek mondom azt a gyermeket, kit szülői jó házi nevelésben részesítettek; szerencsésebbnek azt, kit szülői a jó házi nevelés mellett apró foglalkozáshoz, némi munkássághoz szoktattak és az iskolára előkészítettek; legszerencsésebbnek pedig azon gyermeket, kinek szülői, habár a gyermek jól volt nevelve és már a szülői házban némi munkássághoz szoktatva s az iskolára előkészítve: gondosan utána néznek, minő szerepet visz az iskolában ; megfelel-e a várakozásnak a gyermek magaviselete a szülői házon kivül is ; azután, ha a gyermek az iskolából haza jön, tekinti-e az iskola teendőit első és fő teendőknek. Százszor szerencsés és irigylendő azon szülő, ki oda tudja emelni gyermekét, hogy, midőn az az iskolából haza megy, azt mondja és gyakorolja: Az első a leczke, azután a szórakozás és a játék. Mert az ily szülő ez által nem csak az iskolák sikerét biztosította gyermeke számára, hanem épen ez által azon erkölcsi magaslatra emelte gyermekét, melyen helyt foglalnak a társadalom kiváló tagjai, kik azt tűzték ki magoknak életszabályúl: A kötelesség mindenek előtt!!! IV. A szülök és az iskolai előadások. Ha az iskolák nem volnának egyszersmind nevelő, hanem csupán tanító intézetek; ha az ifjúságnak értelmezés és vezetés nélkül el lehetne sajátítani könyvekből a tudományokat, akkor az iskolai előadások nem volnának szükségesek; az iskolát és az előadásokat pótolnák a könyvek. De mivel a könyv magában holt betű, mely betűt az ember meg sem ismer, ha rá meg nem tanítják; mert az ember úgy van alkotva, hogy főleg gyermek korában csak élő szóval tartott, szemléltető előadás, begyakorlás és ismétlés utján bir előre haladni; mert bármely tudományban is fordulnak elő oly szakok, melyeket, ha szakértő ember élő szóval előad, könnyen föl lehet fogni, de melyekbe értelmes magyarázat nélkül, főleg fiatal ember, alig hatolhat be; végre, mert némely tudományban, példáúl a menynyiségtanban az egyes részek lánczolatos összefüggésben állanak, a midőn, ha az egyes lánczszemek elszakadnak, a további haladás megakad és az előmenetel lehetetlenné válik: az elősorolt okok, nem kétlem, minden kétségen kívül helyezik az isk. előadásoknak nem csak fontosságát, de nélkülözhetetlenségét is. Minthogy tehát a tanuló ifj us ág az ismeretek elsajátításához értelmezést, vezetést és begyakorlást szükségei, következik, hogy kisebb-nagyobb kár mindig háramlik a tanuló ifjúra, valahányszor az előadásokra meg nem jelen. A tanárnak kötelessége a tantárgyat előadni és azt kiszabott mértékben a tanév folyama alatt bevégezni. Megvan ennél fogva minden tanórának a tantárgyból saját része, melyet a tanár azon órában tüzetesen előad; mit, midőn a tanár megtett, tovább halad, hogy tantárgyát bevégezze. Valahányszor tehát a tanuló tanórákat mulaszt, mindannyiszor elszalasztja a tantárgy egy-egy részének