Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

— 11 — kell a szülőnek szem előtt tartani, hogy a gyermeket munkásságra vezesse; az elsőt pedig azért, hogy a gyermeket a játékból a munkásságra fokozatos átmenetben vezesse. E két pontot szem előtt tartván, a) mielőtt a kis gyermeket elemi oskolába beadná — ha csak ovodába nem viszi, mely esetben az ovoda végzi az ide vonatkozó szülői tisztet — tétessen a szülő a kis gyermekkel apró szolgálatokat és foglalkoztassa őt bármi csekélységgel; így nem csak engedelmességre szoktatja a kis gyermeket, hanem arra is, hogy főleg a figyermek tanuljon mást is tenni, mint folytonosan játszani; hogy észrevétlenül szokjék hozzá bizonyos teendőkhöz, melyek, legyenek bár csekélyek, de még is teendők; hogy aprólékos munkásság közt tanuljon a kis gyermek bizonyos ideig egy helyben ülni vagy állani, hogy, midőn az iskolába beadatik, képes legyen helyén nyugodtan megmaradni, figyelmét a tárgyra fordítani; hogy legyen fölfogása arról, miszerint vannak bizonyos teendők, melyeket el kell végezni. Az értekezés előbbi czikkében mondottam, hogy majd kiszámíthatatlan azon előny, mely azon gyermekre háramlik, kivel szülői játék közt a betűket és számokat megismertetik; mert ez által előkészítik őt arra, hogy az első lépést bátran megtehesse az iskolában; érdekeltségét, kedvet, nemes törekvést nyeljen a továbbiakra. De ennek nem csak ez haszna, hanem az is, hogy így a sziilő összeköti a játékot a munkássággal, közvetíti a szülői házat az iskolával, b) Ha a szülő a gyermeket iskolába beadta, tanácsos, főleg kezdetben, utána nézni, nem felejti-e el magát a gyermek valahol az utczán? Nem ritka eset, hogy a gyermek, találkozván más gyermekkel, az utczán megtelepedik és elkezd játszani. Megtörténik, hogy, játék közt az iskoláról megfeledkezvén, a tanórát az utczán tölti s ha sikerül a tanóramulasztást elpalástolnia, az utczai játék és az iskolamulasztás ismételtetik. Ismertem tanulókat, kik ezen uton lettek csavargókká, s kiket azután rendes iskolázásra vagy tanulásra rávinni nem lehetett, c) Ellenőrizni kell a gyermeket, midőn iskolából haza ment. A megszokott játszó helyek, a játszó társak és fesztelen házi körülmények szakadatlanul játékra csalják a gyermeket és nyújtják neki rá az alkalmat. A gyermek élénkségénél fogva, igaz, hogy szórakozást és játékot igényel; ámde ő már iskolába jár, mely teendőket szab eléje. Rá kell öt szoktatni, hogy végezze el előbb az iskola teendőit, azután menjen játszani. Tanácsos akkor is utána nézni, midőn tanulni megy, nem fordíú-e játékra ? d) Nem lehet föltétlenül hitelt adni a gyermek szavának, midőn, játék után sóvárogván, mondja: Már tudom leczkéinet! IIa lehet, ilyenkor ki kell őt kérdezni; legbiztosabb pedig a tanítónál több izben tudakozódni, a kitől a gyermek magaviseletéről, szorgalmáról és előmeneteléről vehető egyszerre kellő tudomás. Ha a sziilő az imént leirt szabályos eljárás szerint szerencsés volt gyermekénél a játékot a munkássággal összekötni és a szülői házat az iskolával közvetíteni: ez kezdetnek igen jó, de csak is kezdetnek! Folytatni kell az ellenőrködést minden irányban később is, mert a gyermekélet oly változékony, hogy valamely nem várt „véletlen" egészen kiütheti őt sodrából. 2*