Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
16 — nak, miszerint a gyermek idővel majd megokosodik — magától! Tanúja voltam egy kis leány öltöztetésének. Az anya elrendelte, melyik öltözetet adja a cseléd a lánykára. A lányka a feléje tartott öltözetet elvetette. A cseléd jelentést tett, hogy a kisasszony a kijelölt öltözetet nem akarja magára venni. A szülök erre beléptek; s midőn az atya boszús hangon kezdett beszélni, az anya kitolta férjét a szobából e szavakkal: Barátom! te nem értesz a leányneveléshez. Ekkor elkezdett az anya a kis leánynak hízelegni, kérvén öt, tegyen kedvére a mamának. A leányka ellenállott. Midőn az anya erősebben sürgette, a kis leány levágta magát és a szó szoros értelmében ordított. Végre a lányka szeszélyének az anya engedett és kisírván előbb magát, megtö- riílte szemeit, hogy férje észre ne vegye. Szerencsétlen anya, ez is elkésett! A kis gyermek szeret játszani, erre valók a gyermekjátékok. Ámde ezeket csakhamar megunja, azután sorban kezébe kíván venni mindent. Hiszem, hogy nem egyedül voltam szemtanúja, mint tépik a kényökre hagyott gyermekek az asztalon talált könyveket, mint tipródnak a pamlagon föl- és leugrálva szüntelen, mint törik a porcellán edényt egymásután! Nö tehát az önkényére hagyott gyermek és alig hogy a földből kilátszik, parancsol, uralkodik, zavarja, rettegteti az egész házat. A gyáva szülök félnek, hogy gyermeküknek nem történik minden kedve szerint ; a cselédek rettegnek azon esélyektől, melyeket a kis kényúr szeszélyei támaszthatnak; a szomszédok féltik gyermekeiket a bántalmazásoktól, az ismerősök nem szívesen mennek a házba, mert a kis zsarnok nem kiméi senkit és semmit. Jaj annak, a ki az ily kényére hagyott gyermek mellé kényszerül nevelőnek beállani, de jaj az elemi iskolák tanítójának is, főleg, ha valamely tekintetben függ az ily gyermek szülőitől! Iskolában az ily neveletlen gyermek nem ül meg; ugrál, fészkelödik, lökdös jobbra balra, rúg előre hátra A szülök, hallván a panaszt, vakmerő hangon hirdetik, hogy a tanítóban van a hiba, nem fogja föl állását, nem ért a neveléshez. A gyermek, mondják kissé eleven, de más hibája nincsén ; nem tud vele bánni a tanító. Midőn az ily fegyelmeden gyermek a tanulásba,n nem megy előre, a hiba a tanítóban van, nem ért a tanításhoz. Ha az ily neveletlen ficzkó iskolatársait bántalmazza, veri, megvérzi, fülét fölszakítja, a gyáva szülök a hazug gyermeknek adnak igazat ; a bántalmazott fél az ö gyermekük volt, az csak védelmezte magát. A tanító az ügyetlen, mért nem vigyáz föl. És a nem fékezett, elkényeztetett, majd már vakmerővé lett gyermek nö és folytatja garázdaságait hon mint iskolában, mig talál igazgatóra, ki azt az iskolából kilódítja vagy tanári karra, mely azt az intézetből kizárja. Ekkor hökkennek meg a szülők; van sirás-rivás, van eszeveszett tanácskozás. Megtörténik, hogy az ily gyermek atyjától kegyetlenül elpáholtatik, de már késő! Viszik tehát más tanodába. A gyermek már nagy, mondják a szülök, kereskedésre vagy mesterségre nem adhatják többé. Elviszik más városba. De a rósz gyermek, midőn helyet változtat, lelkületet nem változtat. Idegen helyre jutván, kezdi szülői jószágát könnyelműen pazarolni, adósságokat csinál, és végezze bár iskoláit vagy nem, az eredmény igen gyakran egyre megy, többnyire állomás, életpálya nélkül visszakerül a szülői házba, hogy legyen ostora a családnak. Ám vannak esetek, midőn később az ily ifjúnak is megjön esze; de már akkor eljátszotta jó nevét, néha egész jövőjét. Hogy a leánygyermek mivé fejlődik, ha kénye szerint neveltetik, azt bővebben érintenem felesleges. Akar a szülő a késő bánattól, sírástól, szivkeserv és emésztő töprenkedéstöl szabadúlni, kezdje meg a fegyelmezést a gyermeken mindjárt a zsenge korban. Tegye ezt lélektani rendben, akkor működhetik biztos sikerrel. Mint előadtam, a gyermek lelki tehetségei közöl először ébred az ész, azután a kedély, végre az akarat. Akarja a szülő fegyelmezni az akaratot, kezdje meg a fegyezmezést az észen. Az akarat az ész belátása -és fölfogása szerint szokott rendesen működni. Ragadja meg tehát az okos szülő az észt, vagy is az okot, akkor övé lesz az akarat, vagyis a következmény ; azaz, terjeszszen a szülő a gyermek elméje elé igazat, jót, szépet s nemeset, győzze meg arról a gyermeket: a helyes meggyőződéssel bírni fogja a gyermek akaratát is. A szülő a gyermek esze és bölcsesége! Az ébredező gyermekész a szülővel gondolkozik és eszmél. A mint eteti a madár fiait, táplálja szintúgy a'szülő a kisded nyilatkozó elméjét méltó táplálékkal, t. i. igazat, jót és szépet terjesztvén elő a kis gyermek elméjének és helyes meggyőződésre, nemes gondolkozásra vezetvén a gyermeket. Ezt megteheti a kevésbbé müveit szülő is, mert ez is fejlettebb, okosabb, bölcsebb a még semmit vagy keveset ismerő és teljesen tájékozatlan gyermeknél. A szülő a gyermek érzelmeinek fejlesztője és kormányzója. Ha a szülő gondolkozási tárgyúi csak igazat, jót és szépet terjesztett gyermeke elé és helyes meggyőződésre vezette a gyermeket: minthogy az érzel
