Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
17 mek a gondolkozásból származnak, következik, hogy az érzelmek is jók és nemesek lesznek, mint a minő volt a gondolkozás. Okos szülő ura a gyermek érzelmeinek, minthogy kezében tartja gyermeke szivét. A szülő a gyermek akaratának ura és törvénye.! Ha a szülő helyes meggyőződésre vezette gyermekét, nemes érzelmeket keltett föl szivében: következik, hogy ily előzmények után csak jót, csak helyeset akarhat a gyermek. De ez sem elég! Minthogy a gondolat szabad, a gyermek választhat magának tárgyat szabadon a gondolkozásra, mely lehet nem igaz, nem jó, nem helyes ; azonfölül az önzés és érzékiség szolgáltathat a gyermeknek oly sugalmakat, melyek nem igazak, nem jók, nem szépek ; ily helytelen előzmények után könnyen megtörténik, hogy megszüiemlik a nem jó, nem helyes akarat. Szerencsére, a gyermek szülője előtt nem titkolódzik, hanem őszintén elmond mindent, a mi fejecskéjében és szivecskéjéban van. Ekkor kell érvényesíteni a szülőnek nevelői tisztét, és megjavítván, a mi a gondolatban és érzelmekben nem helyes, szoktassa arra a gyermeket már zsenge korában, hogy neki ne legyen más akarata és törvénye, mint a szülői akarat. A szülőnek ehhez joga van, mert gyermekére nézve csak jót akarhat, és mert gyermeke még kiskorú, tájékozatlan, tapasztalatlan. A szülő azonfölül a gyermekre nézve Isten képviselője. Már ha legtökéletesebb ember az, ki Istennel egy akaraton van: következik, hogy legtökéletesebb gyermek az, a ki szülőjével, mint Isten képviselőjével egy akarattal bír. Hogy ezt meglehet valósítani, azt bizonyítja számos házilag jól nevelt gyermek példája, kik cselekvési szabályul nem ismernek más törvényt, mint a szülői akaratot, S mert a szülő a nevelésnél nem más, mint a gazda az újszöllő-ültetés- nél: a mikor majd mutatkoznak a fattyú hajtások és káros kinövések, tartsa kezében az okos szülő a metsző-ollót és nyesse le folytonosan naponkint, óránkínt, perczenkint mind azt, a mi ártalmasnak mutatkozik, még ha fájdalmakat okozna is gyermekének, megemlékezvén, hogy a szőllőgazda is cssk úgy számíthat jó termésre, ha a metszést és gyomlálást jól kezelte; nem feledvén egyszersmind, hogy a nevelésnél nem szöllö- röl, hanem jól fejlesztendő gyermekről van szó, kinek a szülő adott életet, tehát kinek neveléséért Isten és ember előtt ö a felelős ! Bámulatos, mily jó irányt, önuralmat, önmegtagadást, szóval fegyelmeztetést képes elfogadni és tanúsítani a jól nevelt kis gyermek. Párisban vannak gyermekkertek, töpre gyümölcsfákkal beültetve, melyeken a gyümölcs oly alant függ, hogy bármely gyermekkézzel is elérhető. A kis gyermek élénk, jó étvágygyal bír, kiváncsi, szereti az édes gyümölcsöt. S ime, a nagy számú kis gyermekek közt alig fordúl elő eset, hogy hozzá nyúlnának a gyümölcshez. A kis gyermekek fegyelmezettek. Ha megtörténik, hogy valamely gyermek, először hozatván be a kertbe, csak gyanús mozdulatot tesz, hogy gyümölcsöt érintsen, egyszerre több szájacska nyilik meg és kiáltja oda az ujoncznak : Ne le touchez, ne érintse ön! A jellem az akaratban rejlik és sem magától, sem egy nap alatt nem képződik. Jó házi nevelés teszi le arra az alapot a fegyelmezésben, megszilárdúl és befejezést nyer az önfegyelmezésben. Akarják a szülők, hogy gyermekökben jellem fejlődjék, tegyék le arra az alapot az akarat fegyelmezésében, megemlékezvén, hogy sem egyes ember, sem nemzet nagygyá nem lehet soha — fegyelmezettség és jellem nélkül! XI. A jó házi nevelés kenetje és zamatja. A kormány bizonyos államban tanodát rendezett be, mely, mert állami volt, tehát felekezetnélküli volt. Akkoron e szóban „felekezetnélküli“ nagy fogalomzavar volt. Ezen fogós tételből: „Az államnak nincs hite“, azon ferde következtetést vonták le: Tehát az államnak semmi köze a valláshoz. Többet is következtethettek volna. Mert, ha az államnak nincs hite, minthogy az állam polgárokból áll, mondhatták volna: tehát a polgároknak sincs hitök. A kormány tehát tanodát rendezett be és kinevezte abba az igazgatót. Megküldötte neki a tantervet, melyben mindenről volt szó, a mi az égen, földön vagy föld alatt létezik, csak a hit-erkölcsi tanulmányról nem. Úgy tett a kormány, mintha experi- mentálni akart volna e szó fölött: felekezetnélküli, és a gyakorlatra bízni, határozza meg az, mi lehet annak értelme. A kinevezett igazgató az eléje szabott tanterv szerint elkészítette a tanóra-rendet, kezdetben minden tekintet nélkül a hittudományra. Az intézet gépezete megindúlt és ment, mendegélt; midőn végre az igazgató felkiáltott: Most már látom, hogy vallás nélkül nem lehet nevelni. A gyakorlat tisztázta a fogalmat és megmutatta, hogy a felekezetnélküliség nem jelenthet val- lástalanságot; megmutatta, hogy vallás nélkül nem lehet nevelni. Az illető igazgató nem mondotta el az indokokat, mért nem lehet vallás nélkül nevelni; én az ügy nagy fontossága miatt a szülök kedvéért el fogom mondani azokat. S
