Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
15 — áll az ész belátása és az érzelmek vagy vágyok ösztönzése szerint vagy azok ellenére is cselekedni. A mondottakból kitetszik, bogy a hatóság, melylyel önmagára nézve minden ember bír, az akaratban rejlik. Adj a községnek jó hatóságot, rendén lesz szénája; ehhez hasonlag, adjon a szülő a gyermek jó akaratot, azaz szilárdítsa meg gyermeke akaratát a jóban : akkor megadta gyermekének a jó házi nevelést. A közéletben a nehéz föladat megoldása kemény diónak neveztetik; ily kemény dió a gyermekakarat fegyelmezése, de mely kemény diót meg kell törnie a szülőnek, ha jó házi nevelést akar adni gyermekének. A kis gyermek, legyen az csecsemő, vagy az állatiságból kibontakozva, már szellemi tehetségei némi használatán, oly gyönyörű teremtmény, hogy nem csak a szülő, de bármely emberbarátnak is szinte olvadozik szive, midőn a kedves kisdedre rátekint. Ugyan mit lehetne megtagadni ily kedves kis teremtménytől ? kérdik a kisdedük szemléletében túlboldog szülök. Tüstént megmondom. Mindent meg kell tagadnotok a gyermektől, a mi neki ártalmas, bármennyire kívánná is azt a gyermek. De mondjátok: ugyan mi ártalmast kívánhatna magának a kis angyal ? Nos, midőn kezeit sírva a gyertyaláng után kinyújtja, kezéhez viszitek-e a gyertyalángot ? Midőn csillogó kést kíván, kezébe adjátok-e azt neki ? Midőn a liüves levegőn ruháját le akarja hányni magáról, vagy midőn a fürdőtől sirás közt menekülni akar, teljesítitek-e a kis angyal kívánságát ? Azt mondjátok drága Szülök, hiszen mind ez a gyermek testi egészségére vonatkozik, minő botor szülő volna az, a ki ezekben teljesítené a kis gyermek akaratát? Ez igaz, de kérdem tőletek, vájjon az akarat- nyilvánulások, melyek a gyermek lelki életére vonatkoznak, nem oly fontosak-e, mint melyek a testi életet illetik? Vagy azt mondjátok, hogy ráértek arra később is, midőn a kis gyermek fölnö? Én pedig azt mondom nektek, ha az akarat első nyilvánulásánál nem fordítjátok a gyermekre összes figyelmeteket, hogy irányozzátok a gyermekakaratot; más szavakkal, ha nem gyom- lájátok, nem nyesitek, az önmegtagadásra nem szoktatjátok, szóval nem fegyelmezitek gyermekeiteket már a zsenge korban: helyrehozhatlan hibát követtek el a nevelésben; mert többé nem lesztek urai a helyzetnek, kiszalasztottátok a gyeplőt kezeitekből! Ismeretes, hogy a gyermek a fejlődő testi élet miatt jó étvágygyal bír. Tanácsos öt többször etetni, mint egyszerre sokkal megtömni. Tegyük föl, hogy elkészítettétek a gyermekételt egész vagy félnapra, és etetvén gyermekeiteket, midőn látjátok, hogy a gyermek már eleget evett, kérdem, hagyjátok-e őt enni addig, a meddig akar? Vagy elveszítik előle az ételt, sirjon bár és kapálódjék tagjaival a gyermek? Ám tegyétek újra eléje az ételt; szoktassátok rá, hogy kívánsága szerint egyék addig, a meddig akar : a mellett, hogy megterhelitek gyomrát és falánkká nevelitek, azon kívül az akaratra nézve is megrontjátok a gyermeket; mert, ha azon elv szerint „ráérünk arra később is,“ több éves korában akarjátok mértékhez szoktatni, elkéstetek vele; a méreg futja el ilyenkor már a gyermeket, elsápad, ideges lesz azon gondolatban, hogy előbb szerettétek öt, most pedig igazságtalanok kezdtek lenni irányában. Ismertem három éves lánykát, ki a gyermekélet virágzása tetőpontján állott, gyönyürü egészséges gyermek. Egyetlen gyermek lévén, a szülök öt elkényeztették. Midőn a ferde-nevelés következményei nagyobb mérvben mutatkoztak, a szülök rövidebb pórázra fogták a leányt. Késő volt. Az előbb egészen kényére hagyott gyermek nézett, csodálkozott szülőin és a szokatlan változáson, de nem tágított. A szülök sem engedtek, de már késő volt. A kis leány elsápadt, mérgében rángotódzott, ideges lett; azután elsoványodott és egészen összeaszott. Az anya sírt és panaszkodott, de későn ; úgy járt, mint a ki a görbe rózsafát idősebb korában akarta kiegyenesíteni: a rózsafa a hajlítás közt eltörött! A kis gyermek játék közt kezébe keríti atyja bajszát, szakálát, vagy anyja haját. Kezdetben ez a gyermek gyönge ereje miatt gyöngéd modorban történik; hanem, a gyermek erősödvén, a játék gorombasággá megy át. Ha a szülő ezt engedi, a gyermek egyéb tetle- gességekre is vetemedik, ütéseket osztogat, majd sírásra indít mindenkit, a ki közelébe megy. Hja, de hát a gyermek bálványa a szülőknek; ha majd okosabb lesz, mondják a szülök, nem teszi ezt. A gyermek tehát erősödik, de nem okosodik, mert a szülök nem tették öt azzá; hanem, igen is, szilajabb lesz, nem kímélvén már nem csak a házbelieket, de a szomszédokat, sőt a házba menő idegeneket sem. Néhány év előtt, Daruváron töltvén pár napot, látogatást tettem a plébánosnál, de kit nem találtam hon. Alig hogy beléptem a szobába, berohant oda jókora vesszővel egy szilaj gyermek és, felém futván, rám ütött. A pajkos ficzkó szomszédok gyermeke volt, szülőivel, idegenekkel egyiránt gorombán és sértöleg bánt. Midőn csodálkozásomat fejeztem ki e fölött, váloszúl azt kaptam, hogy szülői azon reményben van
