Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

— 13 — A gyermekkebel lágy viaszhoz hasonlíttatik, úgymint, mely képes fölvenni minden alakot. A szülök a gyermekre nézve többek, mint nevelök és oktatók; a szülök példányképek. A mit a szülő beszél vagy cselekszik, az a gyermek előtt helyes, jó és szent; a mit a szülő roszal, utál és kerül, az olyan leszen a gyermek előtt is. Boldog azon gyermek, ki szülőitől csak igazat, jót hall és tanul; a lágy viasz felveszi a helyes, jó és nemes alakot. Nincs oly életkörülmény, mely a gyermek kebléből kiirthassa a szülőktől beoltott igazat, jót és szépet, mert az első benyomások örökösek; elmázolhatok, de ismét alakot nyernek; elferdíthetők, de ismét kiegyenesednek; eltékozolhatok, hanem azért mindig marad vissza valami belölök. Mi történik ellenben, ha a kis gyermek szülőitől igazság helyett hazudságot, jó helyett roszat, szép helyett rútat hall és tanul? A gyermek keblébe szintén be van irva az erkölcsi törvény, az ész fejlődésével kezdi látni az igazságot, érzi az igazság erejét, hallja keblében a lelkiismeret szavát, meg tudja különböztetni az igazat a hazudságtól, a jót a rosztól, a szépet a rúttól; hallja azonfelül és tanulja az Isten negyedik parancsát a szülői tiszteletről. Ismételve kérdem: mi történik, ha a gyermek szülőit, kiket tisztelnie kell, hazudságban éri, általok az igazságot letiportatva látja, őket a meggyőződés ellen beszélni és cselekedni észreveszi ? Ugyan minő iskola legyen képes az ily gyermeken akkorát fordítani, hogy visszatérjen az igazsághoz, midőn a szülök, a nevelői mintaképek rosz példáikkal hazudságra, elvtelenségre, meggyőződés ellenes cselekvésekre nem csak vonzzák, de szoktatják naponkint a gyermeket ? Ha ez nagy szerencsétlenség a gyermekre nézve, minthogy az ifjúság a nemzet csemetéje, ha a rosz házi nevelés általánossá válik, nem lesz-e ebből egykoron nemzeti szerencsétlenség? Non his iuventus orta parentibus Infecit aequor sangvine Punico, Pyrrhumque et ingentem eecidit Antioelium Hannibalemque diium! VI. De Cicero szavai szerint térjen a beszéd vissza oda, a honnét kiindult. t A t. olvasó emlékezik, mint nyilatkoztak A. B. C. képviselők bizonyos elvi kérdésben. Mindhárom képviselő atya volt. Az atya kimondotta meggyőződését, a képviselő megtagadta azt. Hogy minő rombolást visz véghez az emberben az igazság megtagadása, azt az értekezés IV-ik pontjában kifejtettem. A ki vélné, hogy én e pontban túloztam, az emlékezzék vissza A. képviselő nyilatkozatára, mely szerint neki nincs már sem hite, sem reménye. Ez más szóval annyit tesz, hogy benne az ember czélja és élete össze van zúzva. Élni agyonzúzva: szánandó állapot; oly állapot, mely a káté szerint bizonyos siron túl való állapotra emlékeztet azon különbséggel, hogy ezen állapot itt ideiglenes, amott örökös! Hogy az iilető képviselők nyilatkozatai minő benyomást tehettek gyermekeikre nézve, azt részleteznem fölösleges. Annyi bizonyos, hogy igazságot és meggyőződést tipró szülői nyilatkozatok mellett nem nevelhető őseinkhez méltó jellemes, honfentartó nemzedék. Az elvetett buzaszemből buza kel ki, a konkolyból konkoly; a jellemes szülő rendesen jellemes gyermekeket nevel, a jellemtelon magához hasonlókat. Egy van még hátra megszivlelésül, az, hogy az atyai meggyőződést a képviselő, azért, mert képviselő, megtagadta. A nemzet szabadon választhatja képviselőit. A nép ámítható ugyan, de mégis mindig azon hiszemben választja képviselőit, hogy azok az igazságot meggyözödésök szerint kimondják. Pariiamentalis kormányforma mellett az ország sorsa a képviselő testület kezeibe van letéve. Ennek folytán minden egyes képviselő állásánál fogva valódi honatya, ki az ország szükségeit gondozza. Ezen állásnál fogva a képviselőnek még pártállást sem szabad foglalnia vagy megtartania, ha az az igazság rovására történnék. Mire lehet azonban következtetni, ha az országgyűlési képviselő saját atyai meggyőződését, azért, mert képviselő, népszerűségi viszketegségböl megtagadja ? Midőn valamely nem családos, magán ember hibát követ el, akkor az, eltekintve a rosz példától, maga viseli hibája következménzeit; a családatya hibája már szerencsétlenségbe döntheti a családot, az orsz. képviselő hibája a nemzetet. S ha a hiba, mely elkövettetett, az igazság, a meggyőződés, az elvek eltiportatása volt, a következmény az lesz, hogy lassankint elernyed az egyén, elernyed a család, elernyed a társadalom és abban az állam. Államban és társadalomban az ernyedés: lassú feloszlás. A tapasztalás szerint vannak a tengeren borzasztó viharok és azok által felvert magas hullámok, de melyek azután lecsöndesednek, és a tenger szine ismét tükörsimává válik: ámde a vihar után nem minden hajó található meg többé a tenger felületén, melyek a vihar előtt rajta úszkáltak. Ugyan így van a társadalomban. A társadalom újra szervezkedhetik, ha részben elernyedt és feloszlásnak indult; de a közben egynémely hajó, melyben a világ-